Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Csalog Zsolt: Az a jó közép
szabadult fiatal, aki úgy többé-kevésbé odafigyelt, hogy mit tanítanak abba az iskolába. Hát a műszaki dógok olyan hamar fejlődnek, hogy sok öreg csak néz, csak pislog! A fiatal meg már eleve ezt az újat tanulta, hát persze hogy jobban tudja! Szóval van ilyen, és az öcsém a végin megunta, eljött — nem érdekes, mer most jó helyen van, nálunk megmarad talán. Ha meg nem, mehet tovább keresni jobbat, van még ideje! A kissebb öcsém — hát ő még ipari tanuló, most utolsó éves. Most van épp abba a „ki ha én nem” korba. Tizennégy éves, még nem vedlette le ezt a stílust, hogy majd ő megmutassa, meg mittudomén — hát mint minden fiatal! Biztos én is ilyen voltam! Például most vett neki a muter egy farmert. És, ugye most divat ez a marhaszűk szárú nadrág — fogta, összevarrta magának szűkre. De úgy hogy alig fér bele! Persze ugye próbálja az ember fogni kicsit, én is: — Hát hülye vagy, minek csinálod? Nézd, úgy nézel ki benne mint egy okádék — de hát hiába, ez kell most neki. Most ez a divat — hát jó, csinálja! Majd kinövi! Különben jól vagyunk, szeressük egymást mind a hárman. Egymás dolgába nem avatkozunk— ez nálunk nincsen. Szóval én még azt se tudom, hogy az öcsém kinek udvarol, vagy hogy udvarol-e! Mer az az ő dóga. Van mikor leülünk, megbeszéljük a problémákat — de ahhoz nekem tulajdonképpen nincs közöm. A magunk útját járjuk! Vagy a munkahelyen is: én a brigádba beosztottam az öcsémet — de különben ugyanúgy van ott, mint akármelyik másik tag, én az ő dolgába nem szólok bele! Még leginkább az öreg szól ránk, ő azér néha úgy beleszól az ügyeinkbe. Ő azér ojt bennünket. Kell is kicsikét, mer az az igaszág, hogy eléggé lusták vagyunk. A fater meg mindig duruzsolja, hogy azér érdemes egy kicsit tanulni is. Mer minekünk még sokáig kell dolgozni, messzi van még a nyugdíj, addig meg minden fejlődni fog, és az embernek lépést kell tartani! Hogy lemaradni nem szabad a kortól — mindig ezt próbálja nyomni az öreg, és hát igaza van. Eggyik öcsémbe se látom azt az ambíciót, hogy olyan nagyon nagyot akarnának ugrani előre — nade, ha nem is akar ugrani az ember, csak helybe akar maradni, manapság még akkor is tanulni kell! Úgyhogy jót akar a fater — és tud is tanítani minket! Mer ő MINDENNEL szeret foglalkozni, és MINDENHEZ ért! Hát el lehet gondolni: volt már gépkocsivezető, mozdonyvezető, bányász, gépszerelő, de ugyanúgy ért az elektromossághoz, vagy a fotóhoz, vagy vagy vagy — szóval MINDENHEZ, na! Úgyhogy nem lehet odamenni hozzá valamivel, hogy ő ne tudjon segíteni — vagy ha nem tudja kapásból, megnézi egy könyvbe, amiből én semmit nem tudnék kiolvasni! Ilyen a fater! És — hát ugye fiatalok vagyunk, mibennünk még megvan az a bizonyos meggondolatlanság. Az öreg meg NAGYON tud mindent előre! Ő megmond mindent már jóval előtte — aztán ha mégis a magunk feje után csináljuk, és mellé megy a dolog: — Na ugye! Hát most köllött ez? Úgyhogy azér az ember lassan-lassan már belássa, hogy érdemes ráhallgatni, mer — hát hiába: neki van tapasztalata! Nekem még kevés! Mondjuk, ha jövök el hazulról a kocsival, aszondja az öreg: — Vigyázz, csúszik az út, nem köll idegeskedni,csak finoman — és most már kezdem azér úgy megtanulni, hogy — hát igen. Az öreg tudja mi van. Inkább ráhallgatok. Jobb mint hogy hülyeséget csináljak! Minálunk otthon így egymás közt nagyon jó a hangulat. Tegeződünk, az öregekkel is — hát én nem is tudnám elképzelni másképp! A szomszédoknál: az öreget a FIA magázzal Hát amikor elősször meghallottam, énnekem leesett az állam! Hát a SAJÁT VÉRE, és akkor — hát hogy lehet ez?! Meg filmekbe is látom, például most a Mogador lakói-ba: HÁZASTÁRSAK, és magázódnak! Már engedje meg a világ, hát vagy van közöttük bensőséges kapcsolat, vagy nincs! Na mutassa azért a film, hogy van bensőséges kapcsolat, mer ott a négy gyerek — és közbe akkor mégis------42
