Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - MŰHELY - Pintér Lajos: Csapdák
PALKÓ JÓZSEF: MŰÉRTŐK PINTÉR LAJOS CSAPDÁK Egyetlen bálterem a város. A szavak volt csokráról a fekete szalagot levehetem én is. Hisz rózsaszín szalaggal átkötött körülöttem minden. Rózsaszín szalagok az éttermek füstös egén: az este és az éjszaka a bálozóké lesz itt. De én előbb harmadik kávémat iszom már a Katalinok egészségére. A postán is özönlő sorok, névnapi táviratok röppennek szét a világba. Csoda, hogy valami füst-libbenésű Katalin nagyadag kávéim mellől engem is föl nem emel és szerelmes öleléssel a bálozók közé nem kényszerít. Igen, mert a táncoló páváskodás ideje ez; szerencsémre vagy káromra: az emberi szemek elé már napok óta mindent eltakaró őszi ködök nyomulnak. Nézd, köd üli meg a névnapi virágot is. E virágról tudod-e, hogy a virágkalendárium szerint a Katalinokat vörös szegfűvel, rózsával, flamingóval illő köszönteni ... A Katicáknak pöttyös virág, a Kittiknek vörös ciklámen, a Katóknak sárga krizantém, a Katiknak tarka gerbera, a Katinkáknak csipkepáfrány, fehér szegfűvel dukál? Jó isten, mekkora illetlenség, hogy 70
