Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - MŰHELY - Szükség van a falu-és mezőváros-kutatás megújhodására (Márkus István válaszol Hatvani Dániel kérdéseire)
akkor is az volt a fontos, hogy a megkérdezett kicsoda mint ember, s az, amit mond, igaz-e, érvényes-e. Arcról megismeri az ember, hogy ki mond igazat, ki hazudik vagy dicsekszik. Ez nagyon gyakran előálló interjú-szituáció. Erdei átütő erejű szociográfiái olyan anyaggyűjtésre épülnek, amely az ő személyiségéhez kötődött; meg tudta szólaltatni varázserővel a polgármestert, sőt a főispán urat is, meg a kubikost is, meg a vonaton azt, aki szembe ült vele. Lehetett az fiatal lány vagy öregasszony, neki igazat mondott. Tapasztalatom az, hogy a gyűjtőmunka során megannyiszor próbára tétetik a személyiség ereje. Akiből ez hiányzik, kijárhatja a módszertan világiskoláit, mégis süket és vak, amikor leül egy emberrel szembe; az pedig ezt észreveszi. Stílusod eléggé hajlékony, jó értelemben véve irodalmi ahhoz, hogy a széppróza művelésére is alkalmasnak tűnik. Hogyan van mégis, hogy szépprózai tevékenységed elenyésző a szociográfiai írásaidhoz képest? Egyike vagy azon fél kézen megszámlálha- tóknak, akiknek vezető, vagy csaknem kizárólagos műfaja a szociográfia. írók közt tudós, tudósok közt író — hálás vagy hálátlan szerep ez? Ez a hálás-hálátlan ellentétpár soha nem merült föl számomra. A sors arra készteti az embert: csinálja azt, amire leginkább képes, azzal a meggyőződéssel, hogy arra szükség van. Janikovszky Eva a Móra Kiadónál egyszer, még a 60-as években azt mondta: hallom, hogy szokott mesélni a gyerekeinek, írjon le egyet-kettőt. Ebből lett egy mesekönyv. Megpróbálkoztam az igazi irodalommal is. írtam egyszer egy kisregényt. Mondták, akik egy kicsit értettek az irodalomhoz, hogy nem túl jó. Azt hittem, tévednek, később kiderült, hogy tényleg nem remekmű. Az ifjúságnak szóló történelemírás inkább testhezálló. Szaktörténész már nem lehetek, de közvetíteni az egyébként is érdekeset, érthetővé tenni a tizenéves korosztály számára — vonzó feladat. Elkezdtem egy életrajzi regényfélét is, Környezetek lett volna a címe, de megírhatatlannak látszik. Talán képtelen vagyok, hogy regénnyé szelektáljam az élet anyagát. De azért megeshet, hogy 70 és 80 éves korom között megírom a Környezetek című könyvemet. Túlságosan praktikus kérdés következik, de azt hiszem, végül is meg nem kerülhető, írói körökben köztudott, hogy a szociográfia rettenetesen rosszul fizető műfaj, oly értelemben, hogy más műfajokhoz képest a ráfordítás tetemes. Van-e számvetésed arra vonatkozóan, hogy szociográfiai írásaidban, amit publikáltál, hány munkaóra, munkanap, munkahét, munkaév fekszik, s mi jövedelmed származott ezekből; készítettél-e ilyen számvetést egyáltalán akár örömteli, akár elkeseredett pillanataidban? Nem készítettem, eszembe sem jutott. Az ember ne azért éljen, hogy pénzt keressen; a pénzre azért van szükség, hogy létezhessünk és csinálhassunk valamit. Ha énnekem a Móra Kiadó ötvenezer forintot küld a 48-ért, akkor én azt nyugodtan elhasználom esetleg mások szociográfiai munkájának a beindítására. Ezenkívül van a Népművelési Intézet, a Szociológiai Tanszék, meg a Valóság folyóirat, — csurran-cseppen valami. Nem voltam gazdag ember soha, de koldusszegény sem, mert ami kellett, azt valaki mindig ideadta. Egy időben a Vízügynek voltam a szociológusa, munkát nem kívántak tőlem, Erdei valahogy elintézte, hogy ezen a címen kapjak pénzt egyébként folytatott tevékenységemért. Ez adott egy minimális létbiztonsági alapot, ki tudtam fizetni a házbért meg a gázszámlát. Sem a dicsekvők, sem a panaszkodók körébe nem akarok beállni; így-úgy el tudtam tartani azokat, akik rám voltak bízva, s nagyon rövid ideig tartott az a korszak még a börtönből szabadulás után is, amikor olyan munkára kényszerültem, amit nem szerettem. Ezt a nyűgöt hamar ledobtam magamról, s kiválasztottam a lehetséges munkák közül a hozzám közelállókat, miként Varga Domokos is tette például, hogy írt ezt, azt, amazt, de mindig olyat, amit szeretett. Most már szabadabb vagyok, mert jó pénzt fizettek a Nagykőrös-ért, és készül az újabb könyvem. Vannak hetek, amikor rámjön a gyerekverselhetnék, mert éppen az 65
