Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 6. szám - MŰHELY - Szükség van a falu-és mezőváros-kutatás megújhodására (Márkus István válaszol Hatvani Dániel kérdéseire)

Néprajzból, egyetemes történelemből és szociológiából szereztél doktori diplomát. Később még ezeken kívül milyen stúdiumokban mélyítetted el ismereteidet? Itt kérdezném meg, mert végülis ide tartozik: szerinted mit kellene tudni egy szociográfusnak ahhoz, hogy optimálisan eligazodjék az általad emlegetett megismerési folyamatban?

E vonatkozásban eretneknek látszó nézeteim vannak. Nem hiszem, hogy az ember a magyar mezőgazdaság helyzetét, s ezen belül mondjuk Bábolna társadalmát vagy Kis- kunlacháza értelmiségét meg tudná érteni, ha nem érzékel valamit az egyetemesebb összefüggésekből. Ma már a szociológiának okvetlenül rendelkeznie kell az önmagát folyton tágító és kritikailag fejlesztő tanulékonysággal. Ezt a követelményt fel kell állítani önmagunkkal szemben is. Ezzel az óhajommal nem állok egyedül; a Valóság műhelyében a követelményeket nemcsak elfogadják, hanem érvényesíteni is próbálják. Mégis a szociográfia nálunk alkuszékonynak mondható: könnyen eresztünk a nívóból, sokszor az egyszerű helyzetjelentést elegendőnek tartjuk, s ezzel nagyon lemaradunk a világszínvonaltól.

Kérdezted, mivel foglalkoztam, amikor nem írtam. Általában olvastam. Megtanultam olvasni angolul, tudok oroszul és ha kell németül meg franciául is. De a legtöbbet angolul, mert ezen a nyelven majdnem minden elolvasható, sokkal több, mint amit az ember el bír olvasni agrárszociológiai kérdésekről. Itt a polcon van egy könyv, melyet az amerikai egyetemistáknak elsőéves korukban kell forgatniuk, ha kultúrantropológiát tanulnak, s a politikai szociológia alapstúdiumai között is szerepel ott a parasztságismeret. A Szabó Ervin Könyvtárban a parasztság-szociológia több száz munkája megtalálható; kevesen olvassák.

Sohasem szűnt meg az érdeklődésem, hogy megismerjem a szakirodalmat. így aztán a néprajz, agrárszociológia és gazdaságtörténet határán álló olyan szerzők, mint például Polányi Károly munkái kerültek a kezembe azelőtt, hogy magyarul megjelentek volna. 1972-ben eljutottam Oslóba, és részt vettem egy nemzetközi agrárszociológus konferencián. Megismerkedhettem olyan emberekkel, mint például Mendras, aki rendkívül felkészült agrárszociológus, s egy francia egyetemi intézet vezetője.

Apránként rá kellett jönnöm, hogy a mi képzelt elsőségünk, miszerint nálunk volt falukutatás, míg másutt állítólag nem —■ ez már akkor sem volt igaz —, egy hamis nemzeti büszkeség forrásává vált. Elfelejtettünk körülnézni: a lengyelek harmincszor annyit produkáltak ezen a téren, mégpedig módszeresen, merffrancia, angol, amerikai egyetemekkel volt eleven kapcsolatrendszerük; nekünk nem is tudom mikor lesz. A hazai társadalomtudományok komplex és sokirányú megéledésével kezdünk valamit behozni az elmaradásból.

Olyan irodalmi szociográfiát, mint Csoórié, mindenféle módszeres szociológia fölé helyezek. Mélységében és hatásában is. Egy nagy tehetségű, mély érzésű ember valamit lát, s azt el tudja mondani. Erre sok szociológus nem képes, mert vagy a mély érzése hiányzik, vagy a látása, vagy elmondani nem tudja, noha esetleg tudná, mi a lényeges. Az is jó dolog, hogy a hazai néprajztudomány kezd átalakulni komplex történelmi kultúrantropológiává, s ez szintén a szociológiához közelít. Hofer Tamás és Fél Edit közösen írt monográfiája egy Heves megyei faluról, Átányról vaskos kötetként megjelent Amerikában Valódi parasztok címmel; máig nem jelent meg magyarul.

Vagytok néhányan szociográfusok — a szociológusok közül is értsd ide azt, aki ide értendő —, akik egészen komplex országismerettel rendelkeztek, azaz birtokában vagytok legalább féltucatnyi olyan stúdiumnak, mely országra, népre, magyarságra vonatkozik, s ami tán még fontosabb, rendelkeztek eme ismeretek bizonyos, nehezen körülhatárolható, de mégis létező szintézisével. Nem véled-é, hogy ez az ismeretanyag mintha kissé parlagon heverne, mintha passzivitásra volna kárhoztatva, tehát mindenképpen nagyobb hasznosításra várna a társadalmi, vagy ha úgy tetszik, a politikai praxisban? Méginkább élére állítva a kérdést: voltak-e időszakok, amikor úgy érezted,

62