Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Úton, útfélen

A friss és pontos információt nyújtó térképek valóban hiányoznak. Sok az átépített útszakasz a nyílt országúton és a lakott településeken egyaránt. A napilapok híreire nem lehet hagyatkozni, ha egy év után járok arra, már nem jut eszembe, nem tudom, hol keressem. Falvakat összevonnak, a térképen található települést nem találom . . . Nálunk elsősorban könyvesboltban árulnak térképet. Legföljebb trafikban, de ott még kisebb a választék. Pedig azt már kitalálták és bevezették a világon: térképet (is) a benzinkútnál árusítanak. Az országhatár közelében már megvehetem a szomszédos országét, a megye, a departmant, a szövetségi állam térképét, legkésőbb a határvona­lon, és részletes karte-t a következő nagyvárosokra. Ha például a Tatabánya előtti benzinkútnál kaphatnék a városra vonatkozó térképet, ezzel időt, üzemanyagot, bosszúságot takarítanék meg. Üzemanyagban térülne meg a térképek ára. A korszerű autózáshoz utak kellenek. Az országos közúthálózat hossza 29875 km. Az utóbbi húsz évben mindössze 834 km-rel nőtt. Változott viszont a minősége. A kő, a keramit, a beton és makadám utak 21 311 km-ről 5177- km-re csökkentek; helyükbe korszerű aszfalt- és bitumen burkola­tot terítettek. (Ez ma 23 939 km hosszú.) Elsőrendű utak hossza: 2127 km, másodrendű 4471 km. A többi összekötő, bekötő, állomáshoz vivő út. Ezek minősége, szélessége, az egymást követő szakaszok állapota, a kereszteződések rendszere eltérő és bizonytalan. Mondom J-nek, a vízvezetékszerelőnek: lehet, hogy nem engedik át a vizsgán a kocsi­ját. Kivonhatják a forgalomból. Dühös erre. Nagy szemétség! Akkor nekem ne legyen kocsim? Csak annak, akinek ki tudja mi módon, újra telik? Nem egészen így van. Ha J. kihasználja szakmai előnyeit (a keresletet) és becsülettel dolgozik a munkahelyén (nem karbantartóként), amellett kiválthatná a nagyon kedvez­ményes, munka melletti iparengedélyt, és megjavítaná pl. az én csöpögő csapomat is (azonnal), és a körzetében minden hívásra elmenne (azonnal), ha a kőműves, aki ma nem jött el hozzánk falazni, mert a kocsiját javítja egy haverral, minden percet a szakmájá­ban, termeléssel töltene, hisz kiváló mester; ha az üveges vonalzóval vágná az ablakot, vagy mit tudom hogy, de gyorsan, pontosan, odafigyelve dolgozna; ha B., az unoka­öcsém, aki hegesztő, nem pusztulna el délután fél háromtól az unalomtól, hanem szak­tudását hasznosítaná,... akkor ezek az állampolgárok ha nem is újat, de 4—6 év körüli, még jobb állapotban levő kocsit tudnának venni és üzemeltetni. S ha ezek a haverokkal bütykölő szakemberek teljes erejüket a termelésbe „dob­nák”, hamarább felépülne a ház, elkészülne a vezeték, megjavulna a . .. Mindannyian jól járnánk. Egy 1975-ös felmérés szerint az egész évben üzemeltetett kocsik átlag 13,5 ezer kilo­métert tettek meg. És ez valóban az átlag. Mert van, aki 30—40 ezret megy, más pedig kétezret. Évi néhányezer kilométerért kocsit tartani? Nem biztos, hogy csak egyéni luxus. Mennyiségileg pótoltuk a fél évszázados hiányt. A romantikáját már nem pótolhatjuk, afölött eljárt az idő. Akkor viszont, ha már úgyis ridegek és célratörők lettünk, legyünk lényegében is racionálisak. 51

Next

/
Thumbnails
Contents