Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Úton, útfélen
A hetvenes években a kelleténél kevesebb használt kocsit vontak ki a forgalomból. Az volna az egészséges, ha a tíz évnél idősebbeket selejteznék. Ha nem gyorsul fel kivonásuk üteme, 1985-re kb. 350 ezerre nő a selejtezésre érettek száma. Szakemberek javasolják: atúl-idős kocsikat akár vizsga alkalmával, akár a forgalomban is kényszeríteni kellene a kivonásra. Összegzem az indoklást: biztonsági ok, túlzott üzemanyag-felhasználás, importigénybevétel, a szolgáltatóipar megterhelése, a szervizhálózat túlzott igénybevétele miatt kellene kivonni a forgalomból. Hozzátehetem, a szolgáltatások, az egyéb költségek 1980-ban tovább emelkednek, a benzin ára sem stabil, és az alkatrész-behozatalnak is megvannak a határai. Vagyis az agyonhasznált kocsi — túl a biztonság hiányán — drága fenntartójának és drága az államnak is. Jelenleg minden negyedik-ötödik családnak van autója. A selejtezés azt eredményezheti, hogy ha mennyiségi csökkenés nem is következik be, a tulajdonosok közt átrétegződés megy végbe. Öreg, használt kocsijuktól meg kell váljanak, illetve ilyet nem vásárolhatnak, újat pedig ők nem tudnak venni. Eddig se tudtak se vásárolni, se fenntartani, azért folyamodtak ehhez a megoldáshoz. Most, a gépkocsi árának emelkedése után, és a fenntartási költségek növekedése következtében a tervezgetés, az álom még jobban eltávolodik. Milyen réteget érintene a selejtezés? A bérből és fizetésből élők egy részét; azokat a városi munkásokat, akiknek nincs vagy korlátozott a kiegészítő jövedelme; a családosokat, a fiatal házasokat, a lakásra gyűjtőket, akiket a szüleik nem segítenek, és így tovább. Nem a kocsi, az értékrend borul A kocsi áldozattal jár. Kétségtelenül vannak olyan családok, amelyek különösebb áldozat nélkül tudják megvenni az újat is, mások viszont a használtért is drágán fizetnek. Nemcsak pénzzel. Vannak fennen nyilatkozók: én ezt zsíros kenyéren koplaltam meg. Mások szemérmesen hallgatnak. Nekik természetes a zsíros kenyér. Értékrendek borulnak fel. J. (a vízvezetékszerelő) anyósától kapta a 30 ezret, hogy lelépjen, elköltözzön, hagyja békén a lányukat. Az üvegező ablakonként rakta össze a tízezret, a katonaság óta nem jár szórakozni, színházba, moziba, pedig szerette. S. különmunkát vállal, rázós fuvarokat, lemondott a kocsmáról. G. (gépmester egy nagyüzemben, 35 éves, két kislánya van) tízéves Zaporozsecét eladott motorkerékpárja árából vette, ehhez hozzádobta álmatlan éjszakáit, az éjszakai pótlékot. És most már mást is hozzádobnak. Felesége panaszkodik: harmadikos kislányuktól sokat követelnek az iskolában. 12 darabos filctollkészletet, temperát, rajzlapokat, ecsetet. Nem vették meg neki, úgyis csak elmázgálja, hiszen még gyerek ...AT. család (idősebb T. 47 éves, ifjabb T. 27) két Zsigulit tart fenn. Az ifjabbik pilóta egy olajfinomítónál üzemanyagot szállít. Idősebb T. igénytelen, ünneplő ruhája sincs, karácsonyra se szokott felöltözni. Takarékosan élnek. Nemrég beteg volt ifjabb T.-né — negyvenfokos lázzal, tüdőgyulladással feküdt — fú'tetlen szobában. Októberben. Nem értették az orvos szemrehányását. A kis történeteket folytathatnám. A kocsi pénzbe kerül. Nem elég egyszer megvenni. Nem elég a haverokkal megbütykölni. B. (unokaöcsém) csak akkor tud vele menni, ha alkalmilag vásárol benzint. Egy 48
