Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Úton, útfélen
A döntő többség — ezt ki kell hangsúlyoznunk — újat vásárolt. Érthető, hiszen kevés volt a használt kocsi. Akik vásárolták, nem értettek hozzá, módjuk, idejük se volt arra, hogy maguk javítgassanak. Ha ennyire nem volt jármű a hatvanas évek előtt, s évente ma már 80—100 ezret hoznak be, ebből az következne, hogy nálunk elsősorban új és alig használt kocsik vannak forgalomban. Hiszen az a réteg (és egyén) aki első alkalommal újat vásárol, másodjára is újat vesz. Akinek pedig nem volt eddig ... ? Az első fele igaz. Mihelyst az újonnan vásárolt kocsi elhasználódik, nem megbízható, drága a javítása, nem kapni alkatrészt, az illető ismét újat vesz. A másik fele már nem igaz. Aki nem jutott hozzá újhoz, mert nem volt, nincs rá pénze, nem kíván éveket várni a kiutalásra, az megveszi az ilyen-olyan használt kocsit. Velük, a használtautó-vásárlókkal tulajdonképp újabb réteg lépett be a tulajdonosok táborába. Érthető, hogy a négy-, öt-, hatéves kocsi új gazdára talál. De olyan nagy létszámú ez a réteg, hogy kezükön minden egyes használt autó gazdára talál. Nemrég hallottam erre szemléletes példát. D., falusi ember, 45 éves, tsz-tag, kétezer forintért vásárolt egy huszonvalahány éves Volgát. A szállító vállalat 1100-ért vitte volna haza, ezt sokallta. Kölcsönkérte hát a tsz lófogatát, arra rátették tízen, otthon levették tízen, ingyen hazakerült. Már javítja ... Világotjárt utazók, szakemberek mondják: Európa útjain talán összesen nincs annyi használt, elhanyagolt, kiszámíthatatlan járgány, mint Magyarországon . . . Drága álmok Szindbád módra J. (28 éves férfi, vízvezetékszerelő) vett egy szép piros Skodát 32 ezer forintért. Alkalmi vétel volt, egy hétre rá már tudta: alkalmi átverés volt. A hét és féléves kocsinak már csak pár hónapja van a vizsgáig, és bár menni tud, számtalan alkatrésze teljesen elkopott, a motornak is baja van, a karosszéria lerohadt... De új alkatrészekre nincs pénze. Szerelőre nincs pénze. Szervizre nincs pénze. Két gyerekét elvált felesége neveli egy másik faluban, havi jövedelmének javarésze rájuk megy. Ő maga — albérletet nem tudván fizetni — visszaköltözött a szüleihez. így aztán megszervezte a javítást egyszerűbben. Szombat-vasárnap haverok jártak hozzá. Ügyeskezű srácok, akik a sajátjukét is kipofozták. Értékmérő: menjen a kocsi. Időnként a bátyja is jött, aki forrasztott — hegesztés helyett. Tudják, hogy a hegesztés lenne az igazi, de valameddig ez is eltart. El. Öt kilométert mindenképpen. J. kivette már az évi szabadságát, csúsztatott, hazalógott a munkahelyéről, de mind kevésnek bizonyult. A haveroknak vízvezetékszereléssel fizetett, másokat meghívott a kocsmába. így telt el egy félév. A vizsga ideje rég lejárt. A piros autó színehagyottan, összekalapálva, kibelezve, rozsdásan áll szülei házának szűk udvarán. Tavaly télen nylonlepedőt dobott rá, de azt szétmarta a fagy. Idén nyáron tetőt, fészerfélét húzott fölé. Bízik abban, hogy hamarosan megjavítja, és akkor nem kínlódik vele, hanem haszonnal továbbadja. S.-ék vettek egy Renault-t ötezerért, ami egy éve áll a házuk előtt. Az udvaron nincs helye, menni nem tud, így csak áll. S. 25 éves, erdészeti munkagépen dolgozik, két gyerek apja. Anyósánál lakik. Kilencgyerekes családból származik. „Mindig arról álmodoztam, hogy legyen egy szép nagy nyugati kocsim” mondja. Álma teljesült. Nyugati, nagy, szép. Csak éppen nem jó. De ezt gyerekkorában se álmodta. Szabad szombatokon összehívja a családot, az utcabeli fiatalokat és kollektive tolják hol előre, hol hátra. Már generálozták a motort, már kiszerelték a... már beszerelték a... és még mindig nem megy. Néha azért beindul. Többnyire vasárnap 45
