Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - Jékely Zoltán: Valencia (elbeszélés)
Vagy két házcsoportnyira, de már mélyen bent az elszűkülő, nagyon szegényes utcák egyikében, lépteiket nemsokára sötét lépcsőház visszhangozta, melybe csak az udvari s az emeleti lakások egyikéből-másikából szűrődött ki némi világosság. Gy. vállán saját degeszre tömött táskájával, jobbjában a banya lemezes szatyrával, aligha lett volna képes például az imént hallott Radetzky-induló ütemére ugrálni a magas, s erősen csorba, helyenként foghíjas grádicson, — igaz, erre az előtte kaptatok nem is ösztönözték, sőt, a nagy kovács-fújtató módján lihegő-szuszogó másfélmázsás asszony, hömpölygő farával Gy. orra előtt, minduntalan pihenést parancsolt. Viszont a második emeletre érve, feltűnő sietséggel, egy pillanatnyi szusszanás nélkül slattyogtak-trappoltak végig a nyitott folyosón, alkalmasint a kandikáló [lakók érdeklődését kerülendő, akik a társaság láttán kellemetlen megjegyzésekkel, krákogással, ajtócsapkodással fejezték ki rosszallásukat, vagy felháborodásukat... De ez még hagyján! Az áporodott bűz, mely aztán a konyhában fogadta — a bejárat onnan nyílt — s nem annyira a különböző űrméretű s rendeltetésű mosatlan edények halmaza, mint inkább a széthányt, rongyos-szennyes ágyneműs, állatbőrtakarós fekhely volt a kútfeje — mondom, az áporodott bűz vetekedett a legordasabb talponállók vizeldéinek illategyvelegével . . . Beljebb, egy meglepően tágas szoba drótszálon csüngő villanykörtéjének fényében, szedett-vedett, csonka- bonka bútoroknak olyan összevisszasága tárult szeme elé, amilyent csak bombázás után két nappal láthatott az ember, meredező épületromok közt, máglyarakásként összehordva ... — Mi keresnivalóm e nyomortanyán? — szörnyűlködött magában s máris a kijárat irányát méregette a zegzugos bútorakadályok között. Azonban a duenna félrecsapott egy karikákon járó lepedőfüggönyt s a fal tövében álló viaszosvászon huzatú dívány alól hatalmas koffert rántott elő, s abból, guggoltában, két-három markolással vagy tíz-tizenkét lemezt nyújtott oda vendégének. — Méltóztassék, drága uram! Az én lemezeim minden ízlést kielégítenek! — vartyogta, most már minden titokzatosság nélkül, s hagyta, hogy látogatója karjánál fogva talpra segítse. Hálás, dévaj, de annál foghíjasabb vigyorgás volt a köszönet és színlelt vagy valóságos megtántorodás, mintha mindjárt a karjaiba rogyna . . . Ezt a veszélyt azonban sikerült Gy-nak, maga elé tartott tenyérrel, elhárítania . . . Valami bűzlik itt, nem csak a medveketrecbe illő fekhellyel bélelt konyha — állapította meg, s megint sandított egyet a kijárat felé. De a „minden ízlést kielégítő” régi lemezek oda mágnesezték a hajdani bájait s kívánatosságát immár csak huncut, férfifaló bogárszemének csillanásaiban őrző rinocérosznőstény közelébe. Ellenben semmi sem vallott a réveteg, báva tekintetű leányka jelenlétére — ha csak az nem, hogy a boszorkánykonyhából hallatszott néhány percig valami löcskölés, szöszmö- tölés . .. Ilyenformán a nyomasztó légkörű és látványé környezettől, s az asszony egyre bizalmaskodóbb viselkedésétől eltekintve, mi akadálya sem volt annak, hogy belemerüljön az asztalra rakott lemeztorták rétegekre bontásába, csemegélésébe. Már nagyméretű lemezek is megfordultak a kezén, köztük egy-két rendkívül kopott, talán az 1900-as évek elejéről való, kibetűzhetetlen feliratú féloldalas felvétel is . . . Sebaj — éledezett benne a remény — hátha Caruso, Galli Curci, Pataky Kálmán, Székelyhidy Ferenc s más elnémult nagy énekesek, világhírű zongora- és hegedűművészek is feltámadhatnak a méltatlan ágyalatti koffer-pantheon pókhálói közül . . . Addig is, gondolta, egy-két régi, nagy cigányprímás játékát őrző vagy híres kuplé- énekes hangját örökítő dalt félretesz; s került is már vagy három-négy „terítékre”, pontosabban a jobb időket látott ovális asztalka rongyos-mocskos csipketerítőjére, mely lemezeknek érzelmi értékét, gyermek- és ifjúkora emlékeinek mérlegén latolva sznobság lett volna megtagadnia .. . Elégedett bólogatásait, hümmögéseit, vagy sajnálkozó fejcsóválásait — e feltámasztás egyáltalán nem isteni művelete közben — az asszony szemfülesen figyelte, s holmi hálórékliből hasított rongydarabbal tüsténkedve, olyan porfelhőt kavart, hogy az a 32
