Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - Kocsis István: Vincent Van Gogh (monodráma három felvonásban)
torítani, akkor kinek, kiknek sikerülhet?... Hogy csalogatott a trópusokra, ahol (GUNYOROSAN HADARJA:) mintha királyok lennénk, úgy élhetnénk, ahol a legszebb nők beköltöznének a vályogpalotáinkba, talpig érő hajukba öltözötten járkálnának körülöttünk, mi meg csak festenénk a magunk gyönyörűségére; sok száz évig élnénk, vadbanán- és kenyérfaerdőkben . . . Milyen szépen hazudtál, Paul. (SZÜNET.) S mily meggyőző erővel figyelmeztetett: ne akarjam megváltani a világot, öljem meg magamban ismét a prédikátort, a megváltót, míg lehet, míg nem késő . . . Nem is sejtette szegény Paul, minek köszönhető legyőzhetetlenségem ... A képeim és a világ viszonyát félreértette . .. Miként én is ... HOSSZABB SZÜNET, MAJD FELÁLL: Minél több képem vesz körül, annál erősebb vagyok . . . minél több képem vesz körül, annál legyőzhetetlenebb vagyok. LÁZAS SIETSÉGGEL HATALMAS LÁDÁKAT NYIT FEL, RENGETEG KÉPET BORÍT KI BELŐLÜK, A KÉPEKET SZÉTSZÓRJA A PADLÓN, MEGRAKJA VELÜK AZ ÁGYAT, ASZTALT, SZÉKEKET; LEÜL KÖZÉJÜK, DIADALMASAN MOSOLYOG; MAJD FELPATTAN, SORRA FELEMELI A KÉPEKET, MUTOGATJA ŐKET; KÖZBEN SZINTE ESZELŐS, RENDÍTHETETLEN MAGABIZTOSSÁGGAL: A képeim érthetővé, ellenállhatatlanná, varázserejűvé változtatják a kifejezhetetlent kifejező szavaimat, tehát mutogatnom kell a képeimet és nem ládákban és a saját szobám falán tartanom őket... ki kell vinnem őket, igen, csak azért is ki kell vinnem őket. . . emberek közé, piacokra, terekre, hogy legyőzhetetlenekké erősödjenek a szavaim, s annyira érthetőkké váljanak, hogy még a legbonyolultabb . . . legmegfoghatatlanabb igazságot, a megváltó igazságot is megmagyarázhassák . . . s győzelmének szükségszerűségét, elkerülhetetlenségét is bebizonyíthassák. ABBAHAGYJA KÉPEI RENDEZÉSÉT, KIHÚZZA MAGÁT, MAJD UGYANAZZAL A SZINTE ESZELŐS, FÉLELMETES, RENDÍTHETETLEN NYUGALOMMAL: Miként a világ, ő maga is, Vincent van Gogh, a maga gyarlóságában, esendőségében a képei védelmében áll . . . Legyőzhetetlen, megsért- hetetlen, megalázhatatlan a képei védelmében ... Megvédik őt a képei bármily körülményben: erősebbek, mint a fegyveres legények... A képei, a háta mögött álló és nem a képtárak falain függő képei . . . Aki pedig követ hajít védekezésül Vincent van Gogh egyre éthetőbbé, ellenállhatatlanabbá, varázserejűvé váló szavai ellen, az hiába dobja a követ: a kő a képekig nem érhet el, a képei védelmében nyugodtan álló Vincent van Gogh-ig nem érhet el . . . Mert a képek szénné szelídítik a követ... a szénné szelídített kő pedig elég, még mielőtt a képekhez érne . . . elég a levegőben . . . HOSSZABB IDEIG ÁLL MÉG MOZDULATLANUL, MAGABIZTOSAN, S DIADALMASAN MOSOLYOG... MAJD HIRTELEN FELKAP NÉHÁNY KÉPET, A NÉZŐTÉR FELÉ ROHAN VELÜK; MEGÁLL, A KÉPEIT ÚGY TARTJA MAGA FÖLÉ, MINTHA GYŐZELMI JELVÉNYEKET MUTATNA FEL, ÉS ARCKIFEJEZÉSÉBŐL, SZÁJA MOZGÁSÁBÓL KIVEHETŐ, HOGY BESZÉDET TART... CSAKHOGY SZAVAI NEM HALLATSZANAK. HIRTELEN SÖTÉT, MAJD FÜGGÖNY. 23
