Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - Varga Csaba: Hadjárat, haddal (regényrészlet)

képpen az a taktikája, hogy a reformereknek hol egy pofont, hol egy dicséretet ad. Mindig ez az egyensúly: dicséret után pofon, pofon után dicséret és így tovább. Nem érdeke, hogy az ütésbe belerokkanjanak, ám azt sem akarja, hogy a megszabott kereteket szétfeszítsék. Tulajdonképpen örülni kell ennek a mechanizmusnak: így nemcsak a dicséretek öröme, hanem a pofonok fájdalma is mérséklődik. A kort ezért fogjuk túlélni. — Nekem nagyon tetszik L. mester kigúnyolt tétele, hogy ez a világ minden lehető világok legjobbika. Most az sem érdekes, hogy a tételben a minden szót kicserélném az eddigi-re. Ez a fogalmazás azt sugallja, hogy a világot el kell fogadni olyannak, amilyen. Ha ugyanis nem fogadom el és folyton fel akarom rúgni: nem tudok kezdeni vele semmit. Ha elfogadom, még történhet valami. Megérthetem s másnak álmodhatom. — A sírást-rívást alantas dolognak tartom. Másnak hagyom. — Elhangzik ellenünk olyan megjegyzés, hogy tulajdonképpen kicsinységünket dokumentáljuk, amikor jövőépítő tábort szervezünk, ahelyett, hogy az egész társadalmat alakítanánk át. Hasonló az a vád is, hogy pótlékcselekvésekben éljük ki magunkat, miközben társadalmunk alig mozdul, sőt póttetteinkre hivatkozva azt is állíthatja, hogy ha lassan is, de fejlődik. Nagyon nem tévednek. Hiszen valóban kicsit teszünk, nagy helyett, de véletlenül sem mondunk le arról, hogy nagyobbat és érvényesebbet tegyünk. Ráadásul azt sem állítjuk, mint paradox módon bírálóink, hogy nagyot tenni lehetetlen. Azzal nem akarom menteni magunkat, hogy ezt a táborozást előgyakorlatnak, kemény edzésnek tartjuk, mert a társadalom vezetése nálunk jobban érzékeli, hogy nem egyszerűen önmagunk kipróbálásáról van szó. — K. mesterről úgy tudom, hogy életét filiszterként, nagyon szabályozottan élte: a felkeléstől az egyetemi előadásig, a sétától a vacsoráig. A rossz nyelvek szerint ezért alkotta meg a világtörténelem legelvontabb filozófiáját. Én irigylem ezért. Nagyon szeretnék ennyire kicentizve élni: minden reggel hétkor kelnék, s a délutáni sportolás után mindig fél négykor kezdenék másodszor dolgozni. Csak semmi rendbontás. Mindig ugyanúgy. Vágyom a tökéletes rendre, a háborítatlan nyugalomra, az állandó gondolkodásra, amit semmi sem zavarhat meg. — Unatkozom, ha a valóságot csepülik. Nem azért, mert szidják. A gyermeteg ítéletek miatt. — A hatalom némileg fél tőlünk, pedig a hatalom hívei vagyunk, ráadásul készségesek. De a hatalom megbízottjai elég okosak ahhoz, hogy idejében belássák: ha nem adnak állandóan több és több lehetőséget (vagy nehezítik, hogy ezt kiharcoljuk), előbb-utóbb ellenük fordulhatunk. Talán azt is észreveszik, hogy a siker vagy a hatalom nem elégít ki minket, bármennyire is gyarlók és lekenyerezhetők vagyunk. Nem akarunk ugyanis kevesebbet mint előbbre lökni a világ szekerét. Nemcsak elméletben, gyakorlatban is. Itt és most S a hatalom jobbjai már azt is felismerték, hogy nélkülünk nem tolhatják előbbre < szekeret és nélkülünk nem maradhatnak hatalmon. Ahogy M. mester mondja: eg) hajóban evezünk. Ebből következik, nagyobb a hatalmunk, mint nekik, ha a látszat nerr is ezt igazolja. Persze még talonba tehetnek minket, csak ügyesebben kell csinálni, mini elődeiknek. Ám hatalmunkon így sem esik csorba. Csak ideig-óráig zárójelbe tehetik. — Itt nem tudok nem arra gondolni, hogy csak azt kerüljük el: két-három évtized múlv: mi korlátozzuk a szellemi hatalom újoncait. — Szemlélődni jobban szeretek, min* társadalmat vezetni vagy szerelmesnek lenni. Ezt olvasva bárki ellenem vetheti: rend ben van, szemlélődsz, éppen kint ülsz a tóparton, egyszer csak futár érkezik, azzal a; üzenettel, hogy vedd át a hatalmat, legyél — mondjuk — az ország harmadik embere mit tennél? A válaszom így hangzik: ugyanazt tenném, mint akkor, ha a tóparton szemlélődés közben egy asszony lepne meg, kigombolná az ingem és nadrágom, s addij simogatna, ameddig én kérném, hogy menjünk a nádasba. Elmennék. De aztán ki jönnék a nádasból, mert fizikai képességem nem túl nagy és a kisebb lángolásban is ki fárad a lelkem. — De nem vagyok, ha nem érzek. — A magam fajta vágya: nagy szellem nek tartsák. Holott a vágy felesleges. Mert az, amire vágyik. — Az egyszerűsítőknél

36