Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5. szám - SZEMLE - Nagy Erzsébet: Új magyar tájszótár I.

hiába újak, meglepőek ezek a szavak, mégis azonnal és félreérthetetlenül magyarnak érezzük őket, száz idegen között is sajátunkra ismernénk bennük.

A berkenye — amely egyes tájakon a köznyelvben ’papsajt’-ként ismert növényt jelenti — beiekenyér, benekenyér népetimológiás alak- változatai naiv módon kutatják, magyarázzák a hangsor és a hozzá tapadó jelentés kapcsolatát. S ha a népi szemlélet nem is mindig vág egybe a tudományos igazsággal, mégis megmozgatja asz- szociációs rendszerünket az efféle friss felismerés vagy nyelvi játék. És hányféle asszociációra ad lehetőséget egy-egy ilyen poliszémikus szólásmondás: disznótorok azok jó torok, de a kántor torok még jobb toroklAzegyes és a többes szám játéka s a tor, torok jelentésével való játék nemcsak humoros, de szinte üdítő is. Anélkül, hogy külön értékelnénk vagy kommentálnánk, hadd soroljunk fel néhány hasonlóan megkapó szólást: olyan a dolgod, mint az alsómalomkeréké (lassú mozgású, lusta emberre mondják); ne ugorj ott, ahol árok nincs; egy asszony csak egy, kettő már hetipiac, három meg országos vásár; szép asszonyban kicsi hiba nem nagy kár; megtaszigálja a bor (erre-arra tántorog); jó bor mellett okos lehet a szamár is stb.

De nemcsak a szemléletességből következtethetünk nyelvünk erejére, hanem például ilyen egyszerű számadatokból is, hogy az almának 189! fajtáját sorolja föl összetételben a szótár: ádám- alma, ananászalma, aranyalma, aranypár- menalma, árpánérőalma, asztrakánalma, bálintaima, bárányfarkalma, papfejűalma, pöfetegalma, selyemalma, tányéralma, tüköralma stb.

E néhány példa csupán ízelítő. Hiszen most már itt az alkalom, hogy ki-ki maga böngészgessen a tájszavak, a szólások, közmondások, szójárások gazdag anyagában. Mert az Új Magyar Tájszótár nem csupán mint a nyelvjárási szókincs gyűjteménye jelentős, nem csupán kutatási eszköz és forrásanyag, hanem — és ezt már az első kötet bizonyítja— szervesen illeszkedik bele a magyar néphagyományok ápolásának XX. századi hullámába, a népköltészet, a népművészet, a népnyelv megőrzésének folyamatába.

Kívánjuk a szótár készítőinek: körülményeik és lehetőségeik úgy alakuljanak, hogy a szótár további kötetei minél kisebb időközökkel kövessék egymást! (Akadémiai Kiadó Bp., 1979.)

HELTAINÉ NAGY ERZSÉBET

96