Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5. szám - SZEMLE - Nagy Erzsébet: Új magyar tájszótár I.
szét ígéretes nagy tehetsége azonban 1944-ben munkaszolgálatosként Ukrajna hómezőin fejezte be életét. Mihályi Ödön életműve is torzó maradt. „Verseit nem olvassák, és nem adják elő sehol, neve nem szerepel irodalmi estek műsorlapján” — írja a szepességi költőről Sándor László. Mihályi az első világháború alatt Kassákkal kerül kapcsolatba, a Tanácsköztársaság leverése után Márai Sándor társaságában tér vissza szülőföldjére, apja földjén gazdálkodik. Költői vénája azonban közeli-távoli tájakra hajtja. Egy ilyen „kirándulás” okozza korai halálát 1929-ben, amikor 30 évesen autóbaleset éri. Szándékosan kevesebbet írunk a szerzőnek Fábryról szóló két írásáról, mert a Fábry-iroda- lom gazdagsága — amelyhez éppen Sándor László is hozzájárult — viszonylagosan teljessé tették számunkra a stószi remete portréját. Azt viszont meg kell tanulnunk Sándor közléseiből, hogy Fáb- rynak egy kötetre való írása keletkezett 1936 és 1970 között a nemzetiségi kérdésről. A Magyar Nap-ban, a Csehszlovákiai Kommunista Párt magyar nyelvű lapjában ostorozza a magyar szülők szolgalelkűségét és közönyét, amiért lemondtak gyermekeik anyanyelvi kultúrájáról. Cikksorozatot ír a lapban „A magyar nyelv szlo- venszkói sorsa” címmel. Stb. Majd a második köztársaság éveiben — mihelyt megszólalhat — az Új Szóban, az Irodalmi Szemlében és könyveiben foglalkozik a szlovákiai magyarság művelődési intézményeinek sorsával, és felhívja a figyelmet a kulturális sérelmekre. Mondanivalója súlyossága miatt Sándor László kiemeli A vádlott megszólal c. terjedelmes tanulmányát, amelyben Fábry ország-világ előtt visszautasította a szlovákiai magyar nemzetiség kollektív bűnösségének vádját. Sándor László kötetének egyik legnagyobb értéke a Korunkról szóló írásainak és dokumentumainak a közzététele. Mint az egész magyar nyelvterület egyetlen — és tegyük hozzá: kommunistaszerkesztéssel megjelenő — középkelet- európai problematikájú folyóirata, meghatározza Sándor közléseinek fontosságát. A szerző, akiről már megemlítettük, hogy a Korunk csehszlovákiai szerkesztője volt 1935-től 1940-ig, forrás- értékű emlékezéseivel és dokumentumaival gazdagítja a Korunkra vonatkozó eddigi ismereteinket. A szerkesztő Gaál Gábor profilját — hála a Kriterion köteteinek — már eddig is sok hiteles ecsetvonás vázolta fel. Sándor soraiból azonban új oldaláról mutatkozik meg: egy olyan kitűnő diplomata-szerkesztőt ismerünk meg Gaál Gáborban, aki elvi kompromisszumok nélkül is képes volt marxista lapot megjelentetni. Sajtótörténeti értékű mindaz, amit Sándor László a Korunk szlovenszkói munkatársi gárdájáról, ottani terjesztéséről és 1938-as előfizetési felhívásáról közöl. A csehszlovákiai szerkesztő visszaemlékezéseiből megismerjük azt a közvetítő szerepét is amelyet annak érdekében vállalt, hogy a Szovjetunióban élő magyar emigráns írók (Balázs Béla, Lukács György, Háy Gyula, Gergely Sándor, Barta Sándor stb.) megszólalhassanak a Korunk hasábjain. A csehszlovákiai „szerkesztés” a Korunk számára nem csupán ablakot nyitott a Szovjetunió felé, hanem rendkívül értékes hozzájárulást is jelentett tematikájának formálásában és a jelentős számú előfizetés révén — gazdasági alapjának megszilárdításában. Ugyanakkor a „négyországi” Korunk — ahogyan azt Gaál Gábor nevezte — a csehszlovákiai haladásnak, az ottani marxista irodalomnak és művelődésnek szerves részét képezte. Nem volna teljes a kép, ha nem említenénk meg a „Hazánk: Kelet-Európa” kötetről, hogy az ukrán irodalom olyan klasszikusairól, mint Sev- csenko, vagy Mihajlo Sztelmah, valamint a csehek közül a nyugatos F. X. Salda-ról, a sziléziai bányák és kohók dalosáról, Petr Bezruc-ról, és a második világháborúban mártírhalált halt szocialista íróról, Vladislav Vancura-ról készített arcképvázlat egészíti ki e régió íróiról-költőiről szerzett ismereteit. Könyvkritikáinak a soráról sem hallgathatunk, amelyeknek szinte kivétel nélkül az a közös vonásuk, hogy a szerző lényeg- retörő tömörséggel és lefegyverző tárgyismerettel ad számot egy-egy költői teljesítményről, regényről, vagy tanulmánykötetről. VIGH KÁROLY ÚJ MAGYAR TÁJSZÓTÁR Talán sehol sem érezzük annyira, hogy nyelvünk, szókincsünk milyen gazdag, mint szótáraink lapozgatása közben. Különösen így van ez akkor, amikor olyan szótárt tartunk a kezünkben, amely színeiben s árnyalataiban talán a leggazdagabb, leginkább szemléletes nyelvi rétegbe, a hazai nyelvjárások szókincsébe ad bepillantást. A magyar tudományos könyvkiadás eseményének számító Új Magyar Tájszótár most megjelent első kötete valami ilyenféle örömöt szerez számunkra. ilyet szerez — már puszta létével is. Azzal, tudniillik, hogy értelmező, etimológiai és szinonimaszótárunk után a Nyelvtudományi Intézetben elkészült és az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent új tájszótárunk első kötete (A—D), amely napjainkban, a magyar néphagyományok ápolásának fellendülése idején mintegy 28 ezer szócikkben vall nyelvjárási szókincsünk elemeiről, állapotáról s áttételesen népünk paraszti rétegének életkörülményeiről, gondolkodásmódjáról, tárgyi és szellemi világáról. A szemnek is tetsző, jól tagolt, jól olvasható szótár nemcsak nyelvészeti kézikönyv. Hiszen a nyelvészeken, néprajztudósokon kívül szükségük van ilyen szótárra az íróknak, műfordítóknak, 94
