Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5. szám - MŰHElT - Huszár Tibor: A szociográfia helyzete Magyarországon
HUSZÁR TIBOR MŰHELY A SZOCIOGRÁFIA HELYZETE MAGYARORSZÁGON* Sokan és sokszor leírták: a szociográfia sajátosan magyar műfaj. Ez az állítás megalapozatlan és sokfajta félreértést szült. Bonyolultabb bizonyítási eljárás helyett csak két tényre utalok: a legnevesebb német szociológiai kéziszótár „szociográfia” címszavát a húszas évek végén Rudolf Tönnies írta: a román Gusti professzor körül ugyanezen években szociográfusok egész raja dolgozott, köztük néhány kiváló erdélyi magyar társadalomkutató. Mint ahogy nyilvánvalóan a tényirodalom sem magyar jelenség. Elég, ha a Neue Sachlichkeit hazánkban is visszhangos példájára utalunk. Azt az állítást viszont nehéz cáfolni, hogy az irodalmi szociográfiák — Darvas József szavaival — irodalomtörténeti jelentőségű, sőt társadalmi-politikai jelentőségű áramlattá (mozgalommá) csak nálunk álltak össze. Mert a Magyarország felfedezése című sorozat Sárközi György szerkesztette példányai, akárcsak a Szolgálat és írás Munkaközösség vállalkozása — ennek bábája Szabó Zoltán társaságában Boldizsár Iván volt — valóban irodalomtörténeti jelentőségűek s az sem kétséges, hogy a Márciusi Front — e szociográfusok, politikusok, írók hazai tömörülése — a két világháború közötti haladó mozgalmak történetének fontos fejezete. S a legfontosabb művek — mindenekelőtt Erdei Ferenc tudós monográfiái — a hazai szociológia történetének klasszikusaiként is jellemezhetők. A szociográfia státuszát jellemezve a szocialista Magyarországon viszonyítási pontként mindenekelőtt aMagyarország felfedezése-sorozzt első, klasszikusnak minősíthető vállalkozását tekinthetjük. Nem az egyes műveket kívánnám egybevetni, hanem a vállalkozások jellegéről, az akkori és mai közegről, a művek — a műfaj funkcióiról — kívánom véleményemet elmondani. Hadd induljak ki Darvas József programadó cikkének, A régi Magyarország felfedezésétől az újig (Valóság, 1970. 4. sz.) kulcsjelentőségűnek tetsző megállapításaiból. Ő az új sorozatról is szólt, s a korábbira is visszatekintett. Ellenzéki műfaj-e a szociográfia? „Mondják egyesek, hogy a szociográfia válságtermék — írja Darvas József —, s ellenzéki műfaj lévén, alkalmas-e e műfaj valóságunk írói felfedezésére. Továbbá: egyáltalán van-e nálunk mit felfedezni, ahogyan a két világháború közötti szociográfiák tették? Hiszen a társadalom antagonisztikus ellentmondásai megszűntek, a társadalom belső mozgásának spontaneitása csökkent, tervezzük a mozgásokat, és száz meg egy eszközünk van az ellenőrzésükre. S ha van is mit felfedeznünk — folytatta Darvas József a gondolatsort — az írók dolga-e ez? Tudományos és politikai apparátusunk sokkal jobban el tudja végezni, és végzi is e tennivalót.” Igaz-e az, hogy a szociográfia is és a szociológia eddigi története során mégis meghatározóan ellenzéki áramlatoknak volt a kifejezője? * Darvas Józsefre emlékezve 51
