Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Miskolczi Miklós: Szerelmeskedések (részlet)

Máskülönben rendes családapáknak honnan is volna annyi elszórni való pénzük, mint azt eljátsszák? Eljátsszák először, másodszor. Harmadszor már látom a csődöt: gond beülni vacsorázni, avagy gyorsan legyintenek: ne várjunk taxira, úgysem jön, menjünk inkább villamossal. Én soha sem mentem rá a pénzre, néha kifejezetten sajnáltam is azokat a férfiakat, akik túl magasan kezdtek és hamar kifújtak. Néha viszont arra gondoltam, hogy: de az anyjuk úristenit, egy vacsorát még a legrosszabb kurva is megérdemel. Ilyenkor aperitifet is kértem és figyeltem a pasas arcát, hogyan vág jó képet a nem várt kiadáshoz, és hogyan próbálja csökkenteni költségeit azzal, hogy ő maga olcsó ételt kér, vagy nem rendel savanyúságot a pörkölthöz.

Aztán itt vannak az ígéretek.

— Egyszer majd elmegyünk két napra, vagy egy szűk hétre valahová . . .

Van aki csak ígéri, van aki akkor komolyan is gondolja. Na, de hová megyünk és mikor? Ezekből az ígéretekből, az ígéretek beváltásából legtöbbször egészen kusza történetek alakulnak ki. Jól tudom, hogy egyhetes szállodaszámlát nem könnyű kifizetni. Miből? Jönnek hát az alkalmi primitívségek. Az ígérgetett prágai útból egyszer lett két nap a vállalat még zárva levő üdülőjében. Kora tavasz volt, senki, semmi a tó partján. Még ágynemű sem. Huzatlan ágyban feküdni 48 órát, mert az udvarra kimenni nem volt ajánlatos, hátha meglátnak és kiderül, hogy barátom nem egyedül ellenőrzi a tavaszi munkák elvégzését. Egy elhajított frottír köpeny sarkában törölköztem, papírból ettem a parízert — Prága helyett mondhatom szép élmény volt.

Egy másik gyönyörűség Duna-parti vityillójában ígért két szép napot. Már úton voltunk kifelé, amikor megmondta, hogy azért vigyázni kell, nehogy a szomszédok meglássanak. Tudhattam volna, de ekkor már benne voltam, gondoltam most már csak a tanulságok miatt is végigcsinálom. A szomszéd valóban kinn volt a kertben, ezért a másik utcán sétálgattunk sötétedésig, akkor is csak a ház túloldalán levő ablakon mászhattunk be. Villanyt tilos volt gyújtani. Meglehetősen szennyes huzat volt az ágyon, de az eddig nagyhangú, vagány barátom nem mert tisztát elővenni a szekrényből. Már nem is tudom, hogy véletlenül-e, vagy akarattal ráöntöttem egy pohár vörös bort a paplanra. Na, ettől vége lett mindennek! A pasast kiverte a veríték, azonnal nekiállt súrolni, mosni, siránkozott, hogy a bor foltot hagy, meg sem szárad, mit mond a feleségének ... Én mit mondjak? Nem vártam meg a csodásnak ígért két napot, hanem már hajnalban távoztam. Hogy el ne felejtsem, szintúgy az ablakon, mert a szomszéd korán kelő ember és már 6 órakor gyomlálja a palántáit.

Ilyen a kalandok tekintélyes része: rosszul takargatott, rosszul szervezett, kicsinyes, ügyetlen. Az ember direkt örül, ha talál egy férfit, aki legalább nem hazudik, nem ígér, de láthatóan rutinosan oldja meg a dolgait. Szabályos felüdülés együtt lenni valakivel, aki nem akar folyton becsapni, nem álcázza magát, nem akar elhitetni semmit, nem titokban nézi meg az óráját, és nem mondja, hogy taggyűlésre kell sietnie,amikor ő a soros, hogy a gyereket elhozza az óvodából. A dolgok úgyis attól függnek, hogy én mit akarok elhinni, hogy nekem mennyi elég — a valóságot úgyis ismerem.

Volt az életemnek olyan szakasza, ami kor nem akartam a nyilvánosság előtt mutatkozni. Sem egyedül, sem mással. Ebben az időben volt egy barátom, akivel hetente egyszer, néha kétszer találkoztunk. Soha nem hozott semmit, nem ajándékozott meg semmivel, nem vitt el sehova és soha nem voltunk együtt két-három óránál többet. Mindig megnyugodva és magabiztosan távozott. Gondolom azt hitte, hogy ezt a kapcsolatot ő rendezte be, mégpedig úgy, ahogy neki kényelmes. Pedig én rendeztem el a dolgokat, nekem volt így kényelmes, és amikor meguntam, amikor másra vágytam, úgy rúgtam ki a fickót, hogy a lába sem érte a földet”.

Rokonszenv alapú kapcsolatokban nincs túl nagy jelentősége annak, hogy ki kit rúg ki. Más szóval, hogy ki kezdeményezi a viszony szüneteltetését, vagy megszakítását.

48