Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5. szám - Pelle János: Bilincs és ragasztó

iparági vezetők tiszteletére adott fogadáson vett részt az egyik nagyvállalat vadász- házában. Az ifjú szakember örült, hogy elkerülheti igazgatóját, aki vigaszképpen bizonyára a galambászat szépségeivel traktálná. Nem állhatta tovább ezt az örökös turbékolástól visszhangzó házat, a ragasztott és bilincses panelekkel együtt. Alagsori kamrájában összenyalábolta az ágyneműjét, a könyveket és a ruhákat, mindazt, ami a keze ügyébe akadt. Az egészet begyömöszölte a sok vihart látott Felicia csomagtartójába és hátsó ülésére. Már indítani akart, mikor zakója zsebében egy idegen vasdarabba ütközött a keze. Persze, a padláskulcs, gondolta. Keserűen elmosolyodott, s feltámadt benne a kísértés, hogy ha K. O.-tól nem is, a galamboktól feltétlen elbúcsúzik. Kiugrott a kocsiból, de nem a ház felé indult, hanem körbejárt a kerten. A sötétben nehezen találta meg, amit keresett, de a zöldesen csillogó szempár végül nyomra vezet­te. A fekete kandúr nem futott el a közeledtére, bizonyára kíváncsi volt, mit akarhat tőle Keraban Miklós. — Melletted állok, bízzál bennem — súgta oda a macskának, s gyengéden megragad­ta a nyaka fölött a bőrét. A vén kandúrral kölyökkorában bántak csak így, a meglepetés­től még nyávogni is elfelejtett. Az ifjú szakember felsietett az állattal a lépcsőn, s meg sem állt a padlásajtóig. Ott a másik kezével elfordította a kulcsot, s a meghökkent macskát egyenesen a dán örvösök ládájába helyezte. Egy pillanat múlva iszonyú, rémült turbékolás verte fel a házat. Az éjszakai nyugal­mukban megzavart galambok között vérfürdőt rendezett a szőrös, fekete rém, s reggel­re vörös tollak borították a padlást. Keraban Miklós a friss levegőn már szánalmasnak és nevetségesnek érezte „bosszú­ját”. Előbb a galambokat sajnálta meg, aztán K. O.-t, végül önmagát. De nem volt vesztegetni való ideje. Köpött egyet, mert egy pihe a szájpadlására tapadt, aztán gázt adott és kifarolt a kert kapuján. Teljesen a vezetői ösztönére bízta magát, úgy haladt át a hídon, s állt meg az angyal­földi bérház kapuja előtt, ahogy a vándormadarak térnek vissza költőhelyükre. Az ifjú szakember felsietett a lépcsőn. Az ajtó előtt megállt. Szomorkás arccal igazí­totta meg a nyakkendőjét, simította hátra a haját, s nyomta meg kétszer a csengő gombját. 6. Keraban Miklós visszaköltözött a kaposligeti családi házba, anyakönyvvezető elé vezette menyasszonyát, s még újév előtt apa lett. Elhelyezkedett a Vízműnél, s már a második nyáron olyan kapitális pontyot fogott, hogy a csodájára jártak. Amikor a má­sodik Keraban-csemete is megszületett, hírt kapott arról, hogy új, szabadalmazott panelgyártási eljárást készülnek bevezetni az építőiparban: bilincs és ragasztó együttes alkalmazását tervezi egy neves szakemberekből álló kollektíva. De a vérbeli horgászokat nem érdeklik az effajta haszontalanságok. Lehet persze, hogy Keraban Miklós csak színlel, de ennek egyedül a halak a megmondhatói. 16

Next

/
Thumbnails
Contents