Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - KRÓNIKA - Utazás egy felperzselt országban (Hans Dernschwam útijegyzetei a hódoltsági Magyarországról, 1555) - Közreadja: Tardy Lajos

Amikor ezen a napon nyolc kocsinkkal együtt egy szűk, elhanyagolt házba beszállásoltak bennünket, a pasa borbélya és hodzsája nagy garral reánktört azzal, hogy a csaus miért hozott be bennünket, ilyen sok hitetlent a városba, anélkül, hogy a pasától erre engedélyt kapott volna. Mindkettő az említett pasának a szolgája; semmirekellők, akik fogolyszerzésből élnek és ha éppen nincs erre módjuk, akkor ijesztgetés útján próbálnak borravalóhoz jutni. Behrám csausot, a mi csausunkat kérdőre vonták, hogy miért tette ezt s arra akarták rábeszélni, hogy ne engedjen be közülünk senkit a városba, hanem tartson bennünket őrizet alatt. Mire a csaus azt a választ adta, hogy immár kilenc hónapja viseli a gondunkat és a még hátralevő két nap folyamán is ezt fogja tenni.

A pasa parancsára valamennyiünket — embert, lovat — szám szerint összeírtak, tehát hogy Auge- rius Busbecq követ úr kíséretéből hányán léptek be a városba és Zay Ferenc követ úr kíséretéből hányán távoztak onnan. Jómagam Verancsics Antal püspök úr kíséretéhez soroltam. A pasa udvaroncai— akiknek semmijük sincs és urukkal, a pasával együtt hazug ürügyekkel akarnak ajándékot kicsikarni — ily módon akartak félelmet gerjeszteni bennünk. Nem bocsátható ki, vagyis nem vonulhat el több ember a városból, mint ahány Augerius Busbecq kel a városba érkezett. Ezek az emberek — ideértve a pasát is — nem riadnak vissza semmi gaztett elkövetésétől; ezekből tartják el magukat. Bennünket pedig birkák módjára számlálgatnak be- és kivonulásaink alkalmával.

A budavári Nagyboldogasszony-templomot a törökök főmecsetté alakították át; az oltárt, a sírköveket kirámolták, sok mindent befalaztak. Áj tatosságukat délben végzik.

Másik mecsetjük a Szent György-templom, melyet teljesen körbeépítettek. A kutyahitűek a magasra ívelő ablakokat félig befalazták és azokhoz építették kofabódéikat és viskóikat.

A Szent János-kolostor is török mecsetté vált.

Ez lett a sorsa a várkápolnának is, míg a Szent Miklós-kolostorból hadiszertárat csináltak.

A Magdolna-templom a keresztényeké maradt, akik azonban hitükben meghasonlottak. Két őszbecsavarodott öreg pap a régi megrontó módon misézik, míg ketten-hárman luteránus — részben zwingliánus — istentiszteletet tartanak. Ezért a templomot belül deszkafalakkal részekre osztották. A szentély a pápistáké; itt tartják miséiket, amelyek egyébként gyéren látogatottak, és itt éneklik zsolozsmáikat.

Amikor a mise vagy a vecsernye végetér, akkor kezdik meg a templom hajójában a luteránusok a saját szertartásaikat és énekeiket, magyar nyelven. Ezeken sok a nép és a szertartásokat tiszte- letreméltóan végzik.

Mindkét részről durva tudatlanságot tapasztal az ember; még latinul sem tudnak, csak éppen az előírt szöveget. Előbb a luteránus pappal beszéltem; megkérdeztem, hogy mire oktatja gyülekezetét, de ő állhatatosan kibújt a válasz elől és eltávozott a templomból, még a vecsernye vége előtt, nehogy zégyent valljon. Ez a prédikátor nem egyéb fizetett bolondnál.

De beszéltem az öreg pápistával is, aki nem tudott latinul válaszolni. Hatvan éves férfiú; nem egyéb értelmetlen miseszajkolónál.

Ám mind e nagy szerencsétlenségükben és eltiportságukban a szegény magyar keresztényeknek Isten szaván kívül nincs más vigaszuk — s ezt a luteránusok nyíltabban hirdetik, mint a katolikusok. Mert a luteránusok fohászai, melyeketők a templomban nyilvánosan magyarul mondanak és énekelnek, arról szólnak, hogy Isten meg fogja oltalmazni őket a török hitetlenséggel szemben. De a pápisták még prédikálni sem tudnak.

A lakosság többé-kevésbé tudja, mikor kell elindulnia a templomba. És mikor a pápisták befejezték énekeiket, akkor a többiek — és ezek vannak többségben — indulnak el oda. Ehhez egyébként az egyik oltár mellett elhelyezett csengettyű ad jelt. És a szegény népet — azt a keveset, ami még megmaradt — a luteránus vallás tartja meg keresztény hitében. Ezek valamennyien anyanyelvükön éneklik Isten szavát. De a pápisták tudatlanságukban még egymás ellen is acsarkod- nak. A tanulatlan papok bűne, hogy olyan sok együgyű ember törökké lesz. A papok oktalansága és gőgje okozta a Németországban lábrakapott valamennyi tévelygést. Mivelhogy a grófokból, nemesekből és egyéb tanulatlan emberekből lesznek a kanonokok, míg a tudós, tanult emberekből lett doktorok mind hitetlen istentagadók, akik csak mások számára fújják a nótát. Ahogyan én látom, a mi papjaink sem szolgálnak jobban rá a tiszteletre, mint a törökök hodzsája vagyis papja.

Budán nem mindenütt mérnek bort, csak a Magdolna-templom környékén, ahol a keresztények laknak és még rendelkeznek pincével. Borkiméréseik nyilvánosak, de a „három, három” kiáltása megszűnt.

Korábban kordén, hordókban szállították fel Budavárára a Dunából a vizet, amelyet dolosnak neveztek; két-három magyar forint volt az ára. Most a törökök teherhordó lóra rakott bőrtömlőkben hozzák fel a vizet, melynek ára változatlan maradt. Hadjárataiban atörök ily módon szervezte meg a vízutánpótlást; a vizet pénzért szolgáltatják ki. Kitűnő, hasznos dolog.

A palotát janicsárok lakják; itt tartózkodnak parancsnokaik is. A várost nem hagyhatják el. Budaiak elbeszéléséből értesültem arról, hogy a palotában a gyönyörű termeket és szobákat koszos rekeszekre osztották fel, s a bűz és szenny mindent tönkretesz — disznóóllá vált az egész.

Augusztus 6-án Tujgun pasánál voltunk. Átkeltünk Budáról Pestre, ahol a pasa a nyílt mezőn táborozott. Kísérete nem volt nagy és közembereknek látszó népség állta körül; ezeknek gyűrűjén át kellett elébe járulnunk. Ő maga azonban, a

94