Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - KRÓNIKA - Kovács István: Források és forradások
KRÓNIKA FORRÁSOK ÉS FORRADÁSOK Mitér az ember, ha magyar — adta Ady nyomán — „egy parasztfiúhoz” írt levelei elé összefoglaló címül Veres Péter. Harmadik episztoláját bibliai tömörségű paranccsal kezdi: „Ismerd meg tenmagadat!” A Forrás, a lap hagyományaihoz híven, e szellemben indít új sorozatot. Célunk, hogy az önismeretet a múlt adalékaival, hazánk hajdani képének újszínű árnyalásával gazdagíthassa. (Vagy éppenséggel igényt támasz- szón az önismeret iránt, amely nélkül bukdácsoló a tudat!) Külhoniak fognak vallani az elkövetkező számok hasábjain. A megidézettek közül ki katonaként, ki követként, ki kereskedőként vagy egyszerű utazóként fordult meg hazánkban, szólott népeiről, városairól, falvairól, természeti gazdaságáról, történelmi nyomorúságáról és reményeiről. Útirajzokat, emlékiratokat, jelentéseket, önéletrajzokat, leveleket sze- melvényezünk, művet és szerzőt bemutató rövid bevezető kíséretében. Elhagyjuk a lábjegyzetelést (a szerző esetleges tévedését a szövegben szögletes zárójelben korrigáljuk), de a közölt anyaghoz rövid bibliográfiát mellékelünk. Járt csapáson indulunk el; Szamota István kilencven éve kiadott nagyjelentőségű könyve — Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054—1717 — több mint harminc, többnyire ismeretlen és jórészt hazánkról szóló útleírást mutatott be. Haraszti Sándor és Pethő Tibor 1963-ban napvilágot látott munkája — Útikalandok a régi Magyarországon — időben kiterjesztette (1842-ig), térben korlátozta (hazánk mai területére) a Szamota által kezdeményezett tematikát. Tardy Lajos jó fél évvel ezelőtt megjelent könyve — Régi hírünk a világban — tanúsítja, micsoda feltáratlan kincses- bányát rejtenek még számunkra a rólunk tett külhoni „tanúságtételek”. Az utóbbi szerzővel együtt valljuk: „Szamota István 1891-ben megjelent úttörő jellegű munkája, Haraszti Sándor és Pethő Tibor 1963-ban napvilágot látott értékes gyűjteménye hatalmas anyagot foglal magába, de még mindig tekintélyes a magyar nye ven nem publikált régi magyarországi útleírások száma, melyek nagyon is megérdeme'nék, hogy a hazai olvasó elé kerüljenek.” Tardy Lajos ötvennégy ismeretlen magyar vonatkozású szöveget villant elénk, s többnek summázza így a jelentőségét: „Könyve... megérdemelné, hogy magyar fordításban is napvilágo; lásson”. Igyekeztünk úgy válogatni, hogy lehetőség szerint minden szemelvényünk elé érvényes lehessen Tardy Lajos dézett mondata. Ugyanakkor az is törekvésünk, hogy az elmúlt kilenc évtizedben megjelent három „szemelvénygyűjtemény” anyagához képest is ismeretlen neveke. és műveket sorakoztassunk olvasóink elé. Ez nem jelenti azonban, hogy valamely szerző már ismertetett művének általunk fontosnak ítélt, de még le nem fordított részletére nem hívjuk fel a figyelmet. A külhoni írástudók egy-egy mondata óbban, s néha hitelesebben rávilágít hazánknak a középkor végétől kezdődő tragédiájára, mint tudó: történészeink tárgyszerű fejtegetései. Példákén" három képet villantunk fel Pest-Buda történetéből, amelyben több évszázad és történelmi korszak drámája feszül. Bretagne-i Anna francia királyné egyik fegyverhírnöke, aki II. Ulíszló leendő fe'eségét, Candale-i Anna kíséretének tagja volt, így ír a budai várról 1502-ben: „A várpalotában gyönyörű üvegfestmények, igen szép bútorok és selyemszőnyegek láthatók; az utóbbiak közül említésre méltó: a trójai történetet ábrázoló remek mű, mely a picardiakhoz hasonló módon készült. Ugyanitt találjuk a szép és nagy könyvtárat, mely 300—400 latin, görög és magyar nyelven írt, többnyire történelmi vonatkozású könyvekből áll.” (Szamota: 145. p.) 87
