Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 3. szám - MŰHELY - Kovács István: Könyvek a szabadságharc leveréséről és a megtorlásról

biáski már korábban megtette az előkészületeket a további visszavonulásra, s ennek következményei csak akkor derültek ki, mikor az ütközet kellős-közepén elfogyott a tüzérségi lőszer. Erről Mészáros Lázár tudósít bennünket A hadsereg hátrálása című írásában. A temesvári csata elveszett, a déli magyar hadsereg szétszóródott, Kossuth török földre menekült, Görgey pedig ígéretéhez híven letette a fegyvert, s megadásra szólította fel a még fegyverben álló csapatok és erődítmények parancsnokait. A feltéte­leket kiharcoló Klapka Komárom átadása című emlékirat-részletében láttatja velünk a szabadság „végső bástyájának” „ledőlését”. A Tóth Gyula által közölt memoárok egy részéből (Szögyény Marich László, Wirkner Lajos, Fiáth Ferenc) kirajzolódik az a sajátságos képlet, amelyből kiderül, hogy a meg­torlás éle — bármilyen furcsa is — az udvarhű, ellenforradalmi erőket, a magyar kon­zervatívokat se kímélte. Jól példázza ezt az Újépületbe bebörtönzött Vay Miklós esete, akinek emlékiratába szintén bepillanthatunk a Küzdelem, bukás, megtorlás-t lapozgatva. Amit Kossuthék elmulasztottak az áruló erdélyi királyi biztossal szemben, megtette Ferenc József bírósága. Előbb halálra, majd négyévi várfogságra ítélte — „for­radalmi cinkosságáért”. A magyarázat nem is olyan bonyolult. Az abszolutista rend­szert megvalósítani törekvő uralkodó és kormányzata alapcélul tűzte ki Magyarország beolvasztását az összbirodalomba. A konzervatívok viszont azzal a kéréssel hozakodtak elő, arra összpontosították erejüket, hogy a császárt rábírják; állítsa vissza az 1848 előtti állapotokat. Ezzel nemkívánatos tényezővé váltak, és a forradalom alatti császár­hű helytállásuk sem mentette őket. A bécsi udvar kereste a módot, hogy leszámoljon velük. Jó alkalom nyílt a konzervatív illúziók szétpukkantására akkor, amikor kérésü­ket ismertetendő emlékiratot nyújtottak be az udvarnak. „Schwarzenberg hercegnek, ki a konzervatív emlékirat ellen, alighogy hozzá be­léptem, erősen kikelt, s keserűen panaszkodott azon indiszkréció ellen, hogy azt, még mielőtt a minisztérium tárgyalhatta volna, a hírlapok már közhírré tették, ki­jelentettem, hogy én az emlékirattal úgy általánosságban, mint összes pontjaival tel­jesen egyetértek, s egyedül távollétem okozta, hogy azt alá nem írtam”. — olvashat­juk Szögyény—Marich László birodalmi tanácsos tollából a nevezetes kihallgatás tör­ténetét. A császáriak által felállított magyar királyi ideiglenes polgári közigazgatás egykori elnöke így folytatja: — „Erre ő erősen felindult, s nagyon ellenséges indulat­tal taglalni kezdte a forradalom előtti magyar kormány működését, s állítá, hogy a mi elveink mellett a dolgok hovatovább megint odafejlődnének, ahová 1848- és 1849-ben jutottak. »Hisz a hatalom 1848 előtt az urak kezében volt, és mégsem tudták a forra­dalmat megakadályozni« — mondá gúnyosan. Én minderre nem maradtam adós a felelettel. Megmondám neki nyíltan, hogy a kor­mány mostani jog- és törvényellenes eljárásával a nemzetben elfojt minden monar­chikus és dinasztikus érzelmet, s hogy minket 1848 előtt a hatalom kezelésében a központi kormányzat annyira korlátozott, hogy erélyesen fellépni nem állott módunk­ban. Minket a forradalom kitöréséért annál kevésbé lehet felelőssé tenni, mert hiszen az osztrák kormány 1848-ban abszolút volt, és mégsem bírta a bécsi forradalmat meg­előzni és megakadályozni.” Szögyény-Marich az abszolút kormányformát tárgyul tűző tanácskozáson se marad szótlan: „Én előadtam, hogy a birodalom egysége a pragmatica sanctio értelmében Magyarország alkotmánya mellett is fennállott, hogy azt célszerű módosításokkal jövőre még inkább meg lehet erősíteni, s hogy Magyarország alkotmányát és jogait ünnepélyes szerződések s királyaink esküi biztosítják a nemzetnek, azt azoktól meg­fosztani jogosan annál kevésbé lehet, mert Magyarország nem hódított tartomány, hanem az uralkodóházzal kötött szerződések mellett szabad akarat és választása útján helyezte magát uralkodása alá, s lépett kapcsolatba az örökös tartományokkal. Mind­67

Next

/
Thumbnails
Contents