Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - MŰHELY - Kovács István: Könyvek a szabadságharc leveréséről és a megtorlásról
KOVÁCS ISTVÁN KÖNYVEK A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉRŐL ÉS A MEGTORLÁSRÓL „A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk,” (Felix zu Schwarzenberg az osztrák minisztertanács elnöke, külügyminiszter) „Ma az a szomorú kötelesség hárult rám, hogy Mednyánszky báró és Gruber halálos ítéletét kellett aláírnom”. (Johann Franz Kempen von Fichtenstamm altábornagy, 1849 novemberétől csendőrségi főfelügyelő). • „ .. . tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzu'chelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje. — Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik.” (Julius von Haynau, Magyarország és Erdély teljhatalmú katonai kormányzója) „Az osztrákok a legnagyobb vadállatok azok közül, akik valaha a művelt emberek nevét bitorolták ...” (Henry John Temple Palmerston, angol külügyminiszter). „Csak emlékek és remények láncolata az emberi élet.” (Leiningen-Westerburg Károly, honvédtábornok) A talált lópatkót ma már esetleg csak a hétvégi ház küszöbére ütj'ük, nem pedig a bújdosó vezér ménjének patájára — a történelmi legendák előírása szerint. Lehetőleg fordítva, hogy megtévessze az üldöző ellenséget. Az égről levillogó fény is legfeljebb landolni készülő repülőgép lámpája, nem a hadak útján alágördülő vércsepp, amelyen megtörik a hold és a csillagok fénye. Századunk nem teremt mondákat, legfeljebb pusztít; az áldozati haláltól is elrabolja a fennkölt értelmet. Olyannyira, hogy már időben visszafelé is kételkedni kezdünk a hit és a história megfeszítettjeiben. Vajon nem léprement ostobákkal van-e dolgunk? Az 1848—49-es magyar szabadságharcot lezáró megtorlás hetven esztendővel előzte meg a XX. századi „divatot”. Európában az első világháború után kirobbant és levert forradalmi mozgalmakat követték előre megkonstruált tömeges kirakatperek, amelyek a jog és a törvényesség paródiájának tekinthetők. A csattanó tragikus — a kivégző fegyverek csattanása. Schwarzenberg, Kempen és Haynau a hóhérkodás remekül összedolgozó, egymást kiegészítő triumvirátusát alkotják. Közülük Kempen folytatja legtovább mesterségét, de ő is kegyvesztettként, bűnbakként távozik magas posztjáról, akárcsak Haynau. Pedig mindhárman hivatkozhatnának arra, hogy hátborzongató mutatványait csak az ő általuk kifeszített hóhérköteleken végezhette el az ifjú uralkodó Európa porondján. Pontosabban, hogy nyíltan ki nem mondott utasításait is tökéletesen megértették. Igen, a birodalom 1848 decemberében végre erős kezű uralkodót kapott. Tisztában van azzal, milyen lapokat kell osztani Haynaunak, hogy megüthesse a bankot; korlátlanul rendelkezhessen emberi életekkel. Amikor az augusztus 27-i minisztertanácsi ülés, élén Schmerlinggel, azt javasolja, hogy a halálos ítéleteket végrehajtásuk előtt 63
