Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - Végh Antal: Nyugati utakon (útinapló)
Csakhogy ilyen nevű Buffalóban nem lakik! Nézzem át én is a telefonkönyvet. Nincs ... nincs... írjam le a nevét. Csakhogy ami nekem Nyeste, az nekik Nájeszti. Ilyen sincs... Pedig tudom, hogy van! Voltam náluk. Ha megkérdezik, mikor, hol, kivel, miért nem maradtam ott; úgy teszek, mintha megint nem értenék semmit. — Van uram, van ilyen nevű! Ott van a házuk a Niagara partján. — A Niagara partján? Dehát akkor az nem Buffaló! Akkor az Grand-lsland! Még egy telefonkönyv ... Én már nem leszek a menetben! Nyeste Zoltánné vette fel a telefont. — A rendőrségen? Maga? Hogy? Mióta? De hisz ez őrület. Nincs semmi baja? Komolyan nincs? Azonnal megyünk! Már világosodott, amikor kiértünk a Niagara partjára. Ágyat vetettek, gyorsan bújjak takaró alá. Vizes ruhát tegyenek rám? Milyen gyógyszert kellene bevennem? Talán inkább bor és sör, vagy pálinka? Ott ültek az ágyam szélén mind a ketten; várták, mikor lesz idegösszeroppanásom, vagy mikor tör ki rajtam valami hisztériás roham. MÁTIS KÁLMÁN AKT-TANULMÁNY
