Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - KRÓNIKA - Tornai József: Népi kultúra, képek, irodalom
NÉPI KULTÚRA, KÉPEK, IRODALOM* Ismerem a Forrás szellemét, évek óta dolgozom a Forrásnak. Mégis különös dolog szinte pusztán csak a lapban megjelent képek, rajzok, népművészeti tárgyak alapján fölismerni s újra elismerni ezt a szellemet. Azt szoktuk mondani s nem alaptalanul, hogy ez a század nem képes egy mederbe terelni a kultúrát, hogy a valahai kultúrának csak a darabjai jutottak már nekünk. Ahogy Rilke szinte törvényként hirdeti meg a Duinói elégiákban: Elönt a sok. Rendezzük. Szétesik. Újrarendezzük. S mi is szétesünk. A szétesés tehát „beözönlött a lét szívébe” (Weöres Sándor) S akkor egy lap még arra is hajlandó, hogy irodalom, népi kultúra és képzőművészet közé hidat verjen. S nem akármilyen művekkel, művészekkel lép testvéri kapcsolatba. Micsoda jó érzés, míg Csontváry, Tóth Menyhért, Szervátiusz Jenő, Nagy István, Szalay Lajos, Kós Károly, Gulácsy Lajos, Kondor Béla, Borsos Miklós, Holló László műveit végignézzük! De látunk itt még egy ismeretlen szerzőtől való Szenczy Molnár képet is a 17. századból, hogy 20. századunkat a magyar kultúra megújhodása felé kitágíthassuk, hogy onnan is kölcsönözhessünk szellemet. Mai sebeinkre orvosságként. Orosz János Nagy László-képe vagy Nagy László Szécsi Margit verseihez készített illusztrációi pontosan azt az irodalom és képzőművészet közti rokonságot-egységet sugallják, ami a Forrás alapvető célkitűzései közé tartozik. Goór Imre, Kalmárné Horóczy Margit, Mikii Ferenc, JáritzJózsa, az erdélyi Pál Lajos, Nagy Imre csak fokozzák a táji, nyelvi összetartozásnak ezt az érzését. Nekem különös jó itt Veres Péterrel találkozni ráadásul annak a Medgyessy Ferencnek a kezevonásá- val, akit méltán tekinthetünk akár Móricz, akár Veres Péter testvér-szellemének. Diószegi Balázs Fekete tehene vagy Szántó Piroska Szentendrei pávája úgy állítja meg a nézőt, hogy nosztalgiái még jobban fölszakadjanak egy ma már elérhetetlen világ nyugalma, mélysége iránt. Szétszakadás — és a szellemi összetartozás. Nem feszíthetnénk nagyobbra az ellentétek sarkait. Aki a Forrás kiállítását végigjárta, mégis valami elégtételt érez: egy pillanatra mintha diadalmaskodna Kecskemét és a lap szelleme a lehetetlenen is. Ez a pillanat is elmúlik, de ha elmegyünk innen, legalább lesz egy lázas, színes, boldogító emlékünk erről a valószínűtlen időtartamról. Amikor úgy érezzük: nem maradnak „kidalolatlanul a magyar nyarak”. TORNAI JÓZSEF * Elhangzott Kecskeméten, 1979 augusztusában a Forrás Galéria megnyitásakor. BUDA FERENC ÉS ZÁM TIBOR KITÜNTETÉSE Az elmúlt év decemberének közepén — többek között — Buda Ferenc költő, a Forrás főmunkatársa, valamint Zám Tibor író, szociográfus, a Forrás rovatvezetője megkapta a Magyar Népköztársaság Irodalmi és Művészeti Alapja nívódíját; előbbi kiemelkedő népköltészeti műfordítói, utóbbi pedig valóságfeltáró irodalmi munkásságáért. Zám Tibor ezen kívül a Központi Sajtószolgálat által meghirdetett novellapályázaton Krizantémok c. novellájával második díjat nyert. A FORRÁS KARCAGON ÉS DOMBÓVÁROTT Az 1979-es esztendő végefelé folyóiratunk munkatársai két jelentősebb Forrás-estet tartottak: november 24-én a karcagi „Forrás-nap" rendezvénysorozatán Buda Ferenc, Hatvani Dániel és Lezsák Sándor; a december 11-én Dombóvárott rendezett író—olvasó találkozón Buda Ferenc, Goór Imre és Hatvani Dániel vett részt. 96
