Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - DOKUMENTUM - Kőhegyi Mihály: Adatok Móra Ferenc és Móricz Zsigmond kapcsolatához
Ha rossz levélíró vagy, szólj a fiúknak. Hódmezővásárhelyre és Szentesre is szeretnék átmenni. Ha meg tudnátok mondani, hogy ott kihez forduljak! E levélben egyetlen szóval sem említi, hogy ekkor — vagy ezekben a napokban — Mórának is írt. Bizonyosan tudjuk azonban ezt Móricz naplószerű feljegyzéséből és Móra megmaradt válaszleveléből, mely most kerül először közlésre. Bp. 1927. 1/23. Kedves Barátom, éppen ,,a nagy fejedelem”-re zsörtölődök, hogy mért osztogatja már azt a tömérdek kincset a kutyahitűeknek, mikor mink is itt vagyunk, szintén elég kutyahitűek, — s ehol, veszem megtisztelő soraidat, persze egy kis kerülővel, Szegedről. Úgy áll ugyanis a bál, hogy én már innen-onnan egy hónapja fönt lappangok a budai hegyekben, olyan sikerültén, hogy tán már az Isten se tudja, hol vagyok. Együtt jöttünk föl az asszonnyal, a pályaudvaron elbúcsúzkodtunk egymástól, ő ment a szanatóriumba, én pedig bújtam ide. Egy részt testi, más részt lelki nyavalyámmal. A testi: egy régi mellhártya- gyulladás kiújult izgalma, elgyúlások, izzadmányok stb. A lelki: egy regény, a mit már pör- rel akarnak kibányászni belőlem. Sajnos, úgy nézem, a másodikból az első miatt nem tudok kigyógyulni. Mert akármilyen fahitű férfiú vagyok is, mégis deprimál ez a nyavalygás. De hát nem erről van szó, hanem a te tanulmányodról, a miről már tudok a lapokból. A leveledből csak azért most, mert Kotormány szer-szolgámnak, aki csak maga tudja otthon a címet, hetenkint csak egyszer szabad utánam küldeni az összegyűjtött postát. Hogy in Literis — és in Litteris — milyen világ van most otthon, nem tudom. De hát arra való Szalay barátunk, hogy tudja ő, azt gondolom. Feljön január 30-ra, a mikor nekem valami matiném van idefönt, a mire nolens-volens elő kell bújnom. Akkor vele megbeszélem a dolgot s akkorra, remélem, megkapom Szathmári Tihamér barátom válaszát is (Hmvásár- hely, ny. főispán, tán ismered is) meg Csergő alispán úrét is (Szentes). A válaszukat aztán majd közölni fogom veled. Addig is, drága nagy fejedelmem, csókolom fejedelemasszonyod kezét és szeretettel ölellek téged, öreg szolgád: Móra Feri Ebből a válaszból az is kiderül, hogy a Mórának írott levél szövege azonos volt a Juhász Gyulának írottal. A mellhártyagyulladással küszködő Móra két hetet töltött a Svábhegyen s valóban egy regény megírásával kínlódott, mely Ének a búzamezőkről címen aztán még ez év áprilisában-májusában meg is született. Hazatérte után Móra (talán Juhász Gyulával közösen) kereste a módját Móricz felléptének, s hamarosan meg is találta. Erről árulkodik a Délmagyarország 1927. február 20-i számában megjelent hír: A leányegylet vezetősége nagy ambícióval készül a táncestélyre, amellyel kétféle kötelességet kíván teljesíteni egyszerre és pedig szegényeinknek gyámolítását és a kultúra szolgálatát. Móricz Zsigmond és Simonyi Mária vendégszereplésével kellőképpen biztosították a táncestély sikerét. A Szegedi Napló február 29-én már a műsoros estély helyét (Tisza-szálloda nagyterme) és idejét (március 12.) is közli. „Az agilis rendezőségnek sikerült megnyernie közreműködésre Móricz Zsigmondot, a páratlan népszerűségé' nagy írót és feleségét, Simonyi Máriát, a magyar drámai színpad egyik legértékesebb talentumát.” Az estély 9-kor kezdődik, aztán tánc kivilágos-kivirradatig. Ugyanez a lap négy napon át (március 8., 9., 10., 12) feltűnően nagy betűkkel hirdeti az előadást az 5. oldal tetején Móricz Zsigmond és Simonyi Mária nevének hangsúlyozásával. Március 11-én pedig, az estélyt megelőző napon, arról tájékoztatja olvasóit, hogy „Móricz magyar problémákról beszél, Simonyi Mária elmondja Móricz: Gyermek hazamegy c. versét.” Másnap a Szegedi Napló és a Délmagyarország egyaránt beszámolót közölt az estélyről. Az utóbbi, általános dicsérgetések után, ezeket írja Móriczról: „Megrendítő színekkel tolmácsolta érzéseit, amelyek az elszakított magyar tájakon tett útja alkalmával támadtak.” Simonyi Mária „A gyermek hazajön” c. Móricz-verset mondta el, majd az író műhelytitkokról beszélt „végtelenül kedves, közvetlen vallomásokat aranyos humorá52
