Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - Galambosi László: Csillagág, Pirkadásom, Ünnep (versek)
a barátait. Lesheti, hogy mikor vetődik ide még egy bolond, aki ilyen ellenséges fogadtatás ellenére is támogatni akarja. — Megmondtam, hogy csak akkor van film, ha látjátok a szobrokat. Ha nincs hozzá szemetek, akkor hiába a kamera. A tévések elvonultak. Róthfux doktor is kinyújtóztatta öreg csontjait, aztán megmarkolta Arcz demizsonját. Elvitte, megtöltötte a legjobb borával, és úgy küldte vissza Arcznak. GALAMBOSI LÁSZLÓ CSILLAGÁG Az Ezüstöntő költőjének Kankalinok kesztyűi közt fölvidult a rózsa. Magasodik fény-zekében királlyá lobogva. Oltalmazó kardok polcán búzát őrző dézsa. Sas munkál a hűség csúcsán menekül a héja. Angyal pördül harang-trónról, Nap-fejékben táncol. Pályásak a tó sebei kakasok tollától. Földerengő műhelyébe száll az Ezüstöntő. Inge teli csillag-ággal, ölén prémes kendő. Dáliából asszony-topánt babusgat a költő. Bárányokról ereszkedik sarkantyúkra csöngő. Arca előtt kerekedik jácint-ernyős lámpa. Könyököl a Hold ablakán, óceán a szárnya. PIRKADÁSOM Csillagpatás aranycsikó! Gyémántmezőn vágtatni jó. Vágtatni jó gyémántmezőn. Nem szőhetik a szemfedőm! Szerelmetes pirkadásom kerubként győz a halálon, sugarába betakargat, nyit megváltott birodalmat. Virág borul a szememre, tükrös szárnyú ezüstlepke. Ezüstlepke szárnya alatt pilláimon hajnal fakad. Befogadó birodalom trónján nem ül a fájdalom, erőt röptét naptoliakon, fejedelme bizodalom. Bizodalom, gyolcsban lépő, örök fényből fölfehérlő, ölelj át a gyémántmezőn. Nem szőhetik a szemfedőm! 25
