Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - SZEMLE - Kőhegyi Mihály: Trogmayer Ottó - Zombori István: Szer monostorától Ópusztaszerig
formálásában betöltött szerepét. Csak néhány pillantást kell vetnünk arra a szakadatlan harcra, amelyet a folyóirat szellemi irányítói és munkatársai vívtak gondolataik elfogadtatásáért, a ’’Rólunk van szó” könyveimként választott megállapítás máris megvilágosodik. „Ugyanis a mi elméleti-filozófiai irodalmunk (a romániai magyarságé — K. I.) nem attól lesz korszerű, hogy versenyt fut a nyugattal, kelettel az ott éppen időszerű, avagy csupán divatos témák igényesebb vagy szerényebb feldolgozásában, hanem attól, hogy a kor elméleti szintjén világítja át, értelmezi, értékeli, válaszolja meg a mi sajátosságunk létkérdéseit, sorskérdéseit, szellemi életünk legváltozatosabb területeinek időszerű elvi elméleti kérdéseit.” Az itt és most valóságos dimenziójával való számvetés ugyanakkor abból a szempontból is fontos, mert létezett és létezik olyan ideológiai irányzat, amely szülte és ma is szüli a nemzetiségi művelődés korlátozott hatásáról szóló hamis teóriákat. A könyv valamennyi írásában éppen ezek cáfolataként hangsúlyozza a szerző az értékőrző művelődés történelmi fontosságát. (Kriterion, 1980.) KERÉKGYÁRTÓ ISTVÁN TROGMAYER OTTÓ- ZOMBORI ISTVÁN: SZER MONOSTORÁTÓL ÓPUSZTASZERIG 1848-as szabadságharcunk bukásának dermesztő csendjét először költőink és íróink törték meg, de csakhamar követte ezt tudományos irodalmunk művelőinek jelentkezése is. Kerek 120 esztendeje annak, hogy Hornyik János, Kecskemét város szorgos levéltárosa összegyűjtötte, majd könyv alakban közzétette a Tisza melléki Szer monostor történetét. Ő természetesen csak az okleveles anyagot használhatta, de 1882-ben már ásatás kezdődött a területen, melyet Rómer Flóris, a magyar régészet megalapítója vezetett. Az ásatás eredményeit kis könyvben közre is adták, megkísérelve a pénzalapot megteremteni az egykori romok rekonstruálására. Sajnos mindössze annyit értek el, hogy az addig föld alatt rejtőző maradványokat tovább pusztították, sőt teljesen elhordták a környező lakók. A Trog- mayer Ottó vezette nagyarányú feltárás azonban, mindezek ellenére, komoly eredményeket hozott és lehetővé tette a szeri monostor építéstörténetének hiteles megismerését. Nincs itt terünk, s nem is lehet célunk a nyolc építési periódus aprólékos nyomon követése. Összességében három különböző típusú — egy- hajós, szentgalleni típusú, háromhajós bazilika — többszöri átépítését sikerült megfigyelni. Az egyes templomok korának megállapításához kevés biztos támponttal rendelkezünk ugyan, de a közvetett bizonyítékok — elsősorban a mintegy 1000 sírban talált régészeti leletek — alapján aligha kétséges, hogy a legelső templom legalább a XI. században épülhetett. A középkori falu körülölelte a monostor kő- és téglaépületét. A templomtól nyugatra végzett kisebb feltárás során ennek nyomait egyértelműen megtalálták. Az egymás fölött újra és újra felépített házakat, a bennük lelt érmek tanúsága szerint, Róbert Károly korától Mátyásig használták. 1526-ban Kemálpasazade török történetíró még a jelentős települések között említi: „Szír, Szenta, Patka, Periek, Peszir, Kanika, Kecskeme és Feleghasz néven ismeretes és a szerencsétlen magyarságnak lakhelyül szolgáló és megerősített városok ... mind meghódoltak” — írja. A pusztítás után már nem tudott újra talpraállni Szer, csak tengődött még egy darabig. A könyv második felében Zombori István követi nyomon, levéltári kutatásokra támaszkodva, a település török alatti és utáni életét. Az 1640-es években a birtokkövetelők között feltűnik Kecskemét városa is, amely a tulajdonosoktól bérbe veszi a pusztaszeri vidék egy részét, legelőnek. A török pusztítás nyomán több alföldi város lakossága jelentősen felduzzadt. így történt ez Kecskemét esetében is. A város vezetői ügyes politikával elérték a töröknél, hogy a várost körülvevő hatalmas pusztaságot csekély legelőbér fejében használhassák. A távol levő földesúr örült, hogy legalább valami hasznot húzott az általa meg sem közelíthető birtokából. Negyven évig húzódott a per a birtok megszerzéséért a török kiűzése után, amíg végül 1728-ban a gróf Erdődy család kezére került Pusztaszer. A főúri élethez azonban sok pénz kellett. Kecskemét először haszonbérletbe vette a puszta egy részét, később pedig — a gróf a tönk szélére jutván — zálogba kapta, amivel jelentős lépést tett végleges megszerzése felé. Nagyobb felét azonban a Palla- viciniek vették meg 1803-ban. Pusztaszer benépesítése két irányból történt. A török korszak alatt felduzzadt lakosságú Kecskemét polgárai már a XVII. század folyamán megjelentek a pusztán. A XVIII. században pedig Szegedről indul meg a kirajzás. Ez utóbbiak nyomán új növénykultúra honosodott meg: a dohány, amelynek termelése a század második felére igen jelentőssé válik, olyannyira, hogy a mezőgazdaság egyéb ágai visszaszorulnak. 1791-ben 254 kertész volt az uradalom területén, ezek száma később csak nőtt. A népiesen gányónak, vagy kukásnak nevezett dohánykertészek életének vizsgálata érdekes feladata lehetne szociográfusainknak. Pusztaszer jelkép, hazánk történelme két sorsdöntő eseményének színhelye. Anonymus szerint itt fejeződött be a honfoglalás. 1945. március 29- én pedig ezen a helyen, a Pallavicini-uradalom területén, kezdődött a földosztás. A szerzőpáros a község és környékének e két mérföldkő közé eső történetét írta meg avatott tollal. (Gyorsuló Idő sorozat, Magvető) KŐHEGYI MIHÁLY 96
