Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Bárth János: Lányok a napkeleti királyok képében
3. Ezt meg halván a Heródes, felháborodik, És ezen a város nagyon elcsodálkozik, Hogy a hírős Bötlehemben Jézus születik, Hogy a hírős Bötlehembe jézus születik, 4. Ott a csillag egy ház fölött vesztig áll vala, Holott urunk, jézus Krisztus született vala, Egy szép szűznek, Máriának ölében vala, Egy szép szűznek, Máriának ölében vala. 5. A királyok a csillagos házba ménének, Drágalátos ruhájukba felöltözének. Térdet hajtva, leborulva így köszönének, Térdet hajtva, leborulva így köszönének, 6. Dicsértessék, áldott Jézus, világnak ura, Kit minékünk váltságunkra szült szűz Mária. Engedd, hogy hozzád juthassunk szent országodba, Engedd, hogy hozzád juthassunk szent országodba. Első hallásra is észlelhető, hogy a köszöntő ének két különböző eredetű szöveg és dallam ötvöződéséből keletkezett. A „Menjünk be, menjünk be .. .” kezdetű bevezető rész valószínűleg egy régi karácsonyi köszöntő énekből került a háromkirályok énekébe. Az utána következő „Királyoknak, királyának . . .” kezdetű rész a legrégibb magyar énekeink egyikének maradványa. 1676-ban már feljegyezte és közreadta Ká- joni Gáspár a Csiksomlyón nyomtatott híres Cantionaléjában. Szerepelt azonban már a valamivel korábbi és feltehetőleg szintén Kájonitól származó, Domokos Pál Péter által felfedezett csikcsobatfalvi kéziratban is. A Kájoni énekeskönyvében olvasható változat 33 versszakos, a homokmégyi énekrészlet pedig hat. A homokmégyi változat a Kájoni-féle szöveg 1., 2„ 5„ 16„ 17., 33. versszakának felel meg. Egy helyen versszak- összevonás is történt. 1952-ben Kiss Lajos Részteleken az éneknek 9 versszakát jegyezte fel. Beros Ágnes halomi eredetű szakmári háromkirály-járó már a XX. század elején is csak három versszakot énekelt. A különböző szállásokon fellelhető változatok a terjedelmi különbségeken kívül szóváltoztatásokkal és az előadásmód különbségeivel térnek el egymástól. A szakmának előadásában például háromszor hangzott el egymás után a „Térdet hajtva, leborulva így köszönének ...” sor, holott az ének ritmusa és dallamvezetése csak egy sorismétlést kívánt. Ebben az esetben a szokásbeli cselekvés, a háromszori meghajtás határozta meg az énekszöveg alakulását. Fontos megjegyeznünk, hogy a köszöntő ének hangulatához hozzátartozik a kalocsaias pota nyelvjárás nagy varázsa. A nyelvjárási sajátosságokat, elsősorban a kettőzött mássalhangzók egynek ejtését e közleményben nem jeleztem. Ha azonban a köszöntés hangulatát fel akarjuk idézni, akkor, például a „hozzád” szó „hozád”-nak ejtendő. A kalocsai szállásokon feljegyzett énekváltozatok egyezése a Kájoni-féle szöveggel sokszor szó szerinti, néha azonban csak gondolati. A részteleki, a homokmégyi és a szakmári változat Kájoni szövegéhez képest folklorizálódott képet mutat. A rövidülés azonban valószínűleg nemcsak a kalocsaiak feledékenységének eredménye, hiszen az ének a Kájoni: Cantionale 1805. évi, csiksomlyai harmadik kiadásában is már csak 20 versszakkal szerepel. Ezzel el is tűnik a nyomtatott énekeskönyvekből és csak kéziiratban, illetve népi szóhagyományban lelhető fel. A rövidülésekkel a bibliai történetet elmondó egykori hosszú, 33 versszakos epikus ének jórészt elvesztette epikus jellegét. Elsősorban azok a részei maradtak meg, amelyek köszöntő jellegét erősítették. Ennek kitűnő példája a legrövidebb szakmári változat, amelyben az epikus részeknek szinte már nyomát sem találjuk, csupán a dicsőítő, köszöntő három versszak maradt meg. 79
