Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Szacsvay Éva: A karácsonyi bábjáték vándorútja Nyugatról Keletre
családjának viszonylag kései ága bábos betlehemes játék, amelyben a történetek szereplői bábok, megjelenésük helye egy kicsinyke jászol, vagy templom alakú láda, amelyet a bábos ember a nyakába akasztva hord házról házra, a faluból a városba, ahogy a helyi szükséglet igényli. Ez a játéktípus igen nagy népszerűségnek örvendett a 19. században és jól követhető utat tett meg Közép- és Kelet-Európa népei körében. Magyarországon e játéktípus a múlt század végén került felfedezésre s erősen megragadta a kutatók figyelmét. Ritka, foltokban történő elterjedése és a benne szereplő misztériumi alakok miatt a középkori magyar népi színjáték fennmaradt csökevényé- nek hitték, bár eredetét illetően csak következtetésekre hagyatkozhattak, mert írásos forrás létükről a korábbi századokból nem maradt fenn. Múltjáról tehát, a források hiányában csak a szomszéd népek hasonló játékainak vizsgálata fedhetett fel valameny- nyit; ilyen vizsgálatot már az 1910-es években is végeztek elődeink. „Bábtáncoltató betlehemes játék”-unk (ahogyan Sebestyén Gyula nevezte) a legszembetűnőbb rokonságot a lengyelek „szopka” játékával mutatta, amely nagy sereg bábot felvonultató impozáns karácsonyi betlehemes játék. E lengyel karácsonyi szokás a 18. század folyamán terjedt el Krakkó környékén, s elszármazási területe Olaszország lehetett. A század elején feltételezték tehát, hogy e szokás hazánkon keresztül vándorolt Krakkó felé, s a 17. században általánosan ismert lehetett Magyarországon. Természetesen a hiányzó történeti adatokat még a legjobbnak tűnő logikai rekonstrukció sem helyettesíti; a középkorra vonazkozó feltevések továbbra is igazolásra várnak. Az összehasonlító vizsgálatok kiterjesztése nagyobb földrajzi térségekre viszont sok kérdést megvilágítottak, amelyek a bábos betlehemes játék 19. századi életével, vándorútjával és típusaival van kapcsolatban. * A Balaton környéki falvakban még az ötvenes években is karácsony előtt néhány héttel, a jobb hallású, ügyesebb fiúk összeálltak, hogy felkészüljenek a szokásos karácsonyi betlehemezésre. Előszedték az előző évben gondosan eltett betlehemet a hozzá tartozó fabábokkal, s megjavították, felújították a megkopott, megrongálódott darabokat. A betlehemet és a bábokat valamelyik régebbi csoport készítette vagy készíttette el ügyes helybeli faragóval. A betlehem egytornyú templom alakú láda, amely puhafa deszkából készült és krepp papírral, szentképekkel, papírrózsával ragasztották be; belsejében gipsz vásári szobrocskákkal a betlehemi jelenetet rendezték be. A bábok egy darab fából készültek, kb. 20 cm nagyságúak, hengeres törzsű és fakanáléhoz hasonló hosszú nyelük volt. Női segítséggel a bábokat szerepüknek megfelelő ruhába öltöztették: a pásztor bábok törzsét szőrmével vonták be, az ördögöt és a kéményseprőt suvickkal feketére festették, ez utóbbi karjára parányi létrát akasztottak, a menyecske piros kartonszoknyát kapott, Kis Miklóska fején piros csúcsos sapkával nyakában csengővel, kezében persellyel adománygyűjtő volt a játékok végén. A bábokat nyelüknél fogva alulról mozgatták, egy a betlehem belső terének elejére vágott, kb. kétujjnyi széles résben, a bábjátékos két kezével egyszerre két bábot tudott a színen mozgatni. A betlehemezők, miután eljátszották betlehemes játékukat, annak végén, záróakkordként játszották el a rövidke bábjátékot mely ezen a vidéken egyetlen ének illusztrálása volt. Az ország egész területén jártak karácsonykor betlehemezők és kántálók de csak a Felső-Tisza vidékén és Esztergom környékén játszottak hasonló bábszínpadszerű betlehemmel, csak ezeken a vidékeken láthattak a nézők rövidke bábjátékot is a betlehemben. Szatmárban más szereplőket ismernek, noha a bábok technikai megoldása azonos, nyéllel működnek. A játék főszereplője Heródes, piros palástban, fején arany koronával, szerepel még a Halál és az Ördög s van két pásztor is, de ezek nem bundában hanem 68
