Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - MŰHELY - Hencz Aurél: Erdei Ferenc tanyarendezési elképzelései a felszabadulás előtt

független községek sem. Benisch saját adataira hivatkozik annak igazolására, milyen nagy a különbség az önállósult tanyaközség és a város távoli pusztája között. Szembeállítja az 1908-ban önállósult Pusztamérgest és a jóval nagyobb terjedelmű, Kiskunhalashoz tartozó Balota pusztát. E puszta központjában, noha a várostól 25 kilométernyire van, iskolán kívül semmi nincs, viszont Pusztamérgesen jegyző, lelkész és orvos működik, iparosok és kereskedők élnek, s el tudta érni azt is, hogy Szeged város tanyai vasútját a községig vezesse el.

Benisch végső álláspontja Erdeivel szemben: a megoldás nem egy idejétmúlt, gazdaságilag célszerűtlen kétlaki élet fenntartása, hanem a tanyai élet kényelmesebbé, kultúráltabbá tétele, egyes intézmények közelebb vitele a külterületi lakossághoz. A megoldás az eltérő adottságok szerint többféle lehet: a kisebb vonzóerővel bíró, főleg a nagyközségek tanyáin és a különböző gócpontok felé gravitáló vidékeken a tanyaközség, a kisebb, de 10 kilométernél nagyobb távolságban s nagy vonzóerővel bíró, jó összeköttetéssel rendelkező városok tanyáin pedig a szükségleteknek megfelelően több-kevesebb intézménnyel ellátott tanyaközpont, a kisebbeknél állandóan kinnlakó alkalmazottak helyett közigazgatási, orvosi és állatorvosi kiszállásokkal. S van a város és a tanya szimbiózisának még egy, mindkét felfogást egy szintézisben összefoglaló lehetősége is, s ezzel zárja fejtegetését Benisch: a községekké szervezett tanyák városi kormányzás alá helyezése. Benisch e gondolata már modern elképzelést tükröz.

Erdei válaszában a következőket szögezi le:

Benisch és ő a tanyák ügyét két, merőben ellentétes oldalról nézi. Benisch régi közigazgatási szakember, aki a tanyák kérdésével évtizedeken át foglalkozott, s ezzel a szemlélettel valóban kitűnően ismeri a tanyaügy állását. Ez a szemlélet azonban mindvégig felülről való nézés, a felső társadalmi struktúra és a felső igazgatási szervezet szemlélete, tehát szükségképpen csak azt teheti a tanyákkal, hogy a maga ismerős fogalmaival körülírja, s a kidolgozott jogi sémáit és igazgatási-szervezeti kereteit ráerőszakolja. Ezzel szemben Erdei — olvashatjuk válaszában — az érdekelt szemével nézi a tanyákat, és minden felső fogalmazástól vagy elképzeléstől mentesen a tanyai valóság feltárásával alakítja ki saját koncepcióját. Elismeri, hogy valóban élesen szembehelyezkedik a tanyairodalommal, erre azonban több oka van. Első és legközvetlenebb oka, hogy a tanyairodalom által feltárt tényei saját élményeivel, szociográfiai vizsgálódásaival és történeti kutatásaival ellenkeznek. Másik általánosabb oka a szembehelyez- kedésre az, hogy ez a tanyairodalom tipikus példája annak a különös magyar társadalmitörténelmi jelenségnek, amikor a társadalom felső elemei, az igazgatási szervek és az egész felső értelmiség sajátságos racionalizmusával értetlenül nyúl a társadalom alsóbb képződményeihez. A társadalomvezetés fent kialakult rendszere számára valóban „lehetetlen és érthetetlen képződmény” a tanyarendszer. A vezetés teoretikusai részéről racionálisan kidolgozott módszer csődöt mondott a tanyán. Ez azután kiváltotta a tanyairodalom vészkiáltását és igyekezetét, hogy a tanyákat megkísérelje beszervezni a felső struktúra hatáskörébe. Ezzel a tanyaszemlélettel s egyáltalán az ilyen felső racionalizmus szempontjaival és fogalmazásával helyezkedik szembe Erdei. De szembehelyezkedik a tanyairodalommal a benne megnyilvánuló hamis szociálpolitikai felfogás miatt is. Akkor, amikor a magyar társadalom egész szerkezetében éppen elég általános és különös baj van falun, városon, tanyán egyformán, nem lehet a tanyai helyzet rovására írni minden társadalmi-gazdasági problémát, ami a tanyákra is valóban súlyosan nehezedik. Ezek legnagyobb része azonban — szerinte — nem a tanyai helyzetből következik, hanem az ok általában a magyar társadalom szerkezetében keresendő. Ha olyan különbség lenne a falusi és a tanyai helyzet között, amilyent a tanyai irodalom állít, akkor csak végképpen elesett és elkeseredett egzisztenciák mennének

62