Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Csató Károly: A Daniella-álom
magamban és azt mondtam, hogy nem ellenzem. Akkor azt mondták, hogy állami vonal, és én azt mondtam, hogy rendben — van tájékozottságom, helyben vagyok, a munkatársakkal jól tudunk tevékenykedni az ügy érdekében. — Az Ön életpályájában a 74—78-as időszak vargabetű? — Én nem mondanám annak, még kitérőnek sem, mert pejoratív értelmet kapna és semmi esetre sem negatív előjelű ez az időszak, de a korábbi tevékenységemhez képest, ahhoz viszonyítva is pozitív előjelű. A tizennyolc évhez képest egy más iskolának tekinthető. Én minden összefüggésnek pozitív előjelet tulajdonítanék, mert a kis kudarcoknak is van szép oldala. Még nagyon frissen él bennem ez a négy esztendő, de azt hiszem, később sem lenne más véleményem erről. Hadd jegyezzem meg, hogy erről Moldova Györggyel is beszélgettünk. Talán már megjelent, vagy megjelenés alatt van az a könyv, amit a könnyűiparról ír, mert van arról is szó, hogy rám célozva az lesz a címe, hogy „Szent tehén”, mert volt ilyen is, és talán ez is maradt. Ő itt volt, több napon, többször, s ha a Könnyűipari Minisztérium ösztöndíjasa, és tényleg könyvet akar írni, a tapasztalatait hasznosítani, akkor szerintem többet kell az emberekkel beszélni, mint egyes vezetőkkel. Velem is beszélt, nevén nevezve, hogy vagy a megbízatás, vagy a vállalás kicsit felelőtlen volt. Én megmondtam, hogy nem, bármilyen nagyképűnek is tart. Azt a koncepciót, ahogy ez a gyár megvalósult, a Hódmezővásárhelyi Kötöttáru- gyár vezérigazgatója dolgozta ki, ő csinálta a tervet — tizenhat éves korától volt a szakmában, amíg nyugdíjba nem ment — ő is minősítette, de én nem fogom egy szóval se mondani soha, hogy őt vegyék elő, s ezt a minisztériumnak is tudni kell! Nem lehet felgyorsítani a dolgot, hogy itt legyen húsz százalék nyereség, mert ez egy új gyár! Nem igaz, hogy a modern, új technológia, amely többet gyárt, az olcsóbb. Nem igaz. A technika sokba kerül és igaz, hogy többet meg jobban, de nem olcsóbban termel. Én megmondtam a Moldovának, ne haragudjon már, mögöttem vezetési tapasztalat van! . . . Más igazgatói posztok betöltésénél is nehéz dolga volt a minisztériumnak, mert nem nagyon van felsőfokú végzettségű, nagy tapasztalattal rendelkező szakember, s nekem a lecke úgy volt feladva, hogy a beruházás megvalósulásával együtt fokozatosan beinduljon a gazdaságos termelés. Amiben az én hozzáértésemnél fogva tudtam lépni, az jól alakult, tehát a termelésben kellett volna a szakmai segítség. A termelésnek olyan gyors felfutása, mint amit meghatároztak, kényszerűségből fakadt, hogy gyorsan térüljön meg. Ráadásul akkor léptünk be, amikor a világpiacon kötöttáruból túltermelés van, de még ott a termékváltás, alapanyagváltások ... — Azt mondják, Sipos János nem értett a szakmához, ezért sokan becsapták. — Nem hiszem, hogy ez igaz. A műszaki igazgatót azért bízták meg, mert beruházófejlesztő szakember, de ott tévedtek, hogy azt hitték, az ő személyében a termelés is megoldódik. Amikor én próbáltam rákényszeríteni, kiderült, hogy nem tud. A gazdasági igazgató személyét sértődöttség jellemezte, családi problémái voltak. Utólag már tudom, a műszaki igazgatót meg kellett volna bízni a fejlesztéssel, egy másikat a termeléssel, de ezt ott fönt nem tudták észlelni, én meg valóban későn érzékeltem . . . — Nem volt alkotó kollektíva, ha nem figyelmeztették egymást? — Igen, de ezt egy gyorsan pergő életben nem is lehet! A végeredmény az igaz — nincs meg az eredmény! De azt, hogy miként lehetett volna meg, arra nem volt példa sehol ........................................................................................................................................... 38
