Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Csató Károly: A Daniella-álom
CSATÓ KÁROLY VALÓ VILÁG A DANIELLA-ÁLOM A Kiskunhalasi Kötöttárugyár DANIELLA-álmába sokan beleringatták magukat. Ehhez az álomhoz európai színvonalú, a magyar viszonyok között a legmodernebb technológia illett. Ötszáz millió forint és az ország devizakészletéből ötmillió dollár, meg egymillió rubel. Azt írja a sajtó, ennél egy fillérrel, egyetlen centtel és egyetlen kopejkával sem került többe. (Erről előttem már Moldova György bőven szólt.) Az a néhány százmillió veszteség, amit az ergonómiai komfort igényével épült 12 ezer négyzetméteres csarnokban röpke két-három év alatt produkált egy ipartelepítési álom, másként könyvelődik. Jólsikerült termelési tanácskozáson így summázhatták: vannak eredmények, és ennek köszönhetően előfordultak rejtett hibák. Az eredmény: agyár határidőre megépült, termel. A rejtett hiba: veszteséget termel — üvölti az államkassza — de ebben is már „megmutatkoznak az eredmény elemei.” (Sokkal több veszteség is lehetett volna, mint amennyi lett!) Bárki kaphatna kitüntetést. Csakhát... Ez mégsem a magyar futball, hogy dicsőség kikapni 3:1 -re, ha az eredmény éppen 6:2 is lehetett volna. Ha a labdarúgást gólra játsszák, akkor az sem tűnhet közhelynek, hogy a gazdaságot meg pénzre. Ezt is a miénkre! Hogy DANIELLA-álomként a legkülönbözőbb szintekről sugallt illúziókat csúnyán megcsúfolta a valóság — néhány százmillióval — az legtisztábban egy meglévő patrio- tikus gazdaságpolitikai magatartás megcsúfolását is jelenti. Ez legtömörebben egy hivatalos érvelésben így fogalmazódott meg: „Azt mondtuk, kerül amibe kerül, de ez íesz az első önálló gyárunk, és ezt az alkalmat nem szalaszthatja el a város!” Ez a fatális akarás minden szinten összemosta a valósággal ütköztethető érdekeket; sokadlagossá, puszta munkavállalóvá degradálta a cél elérését alapvetően meghatározó embert. Egy hónapra az illúziók nyomába szegődhettem Kiskunhalason. Hogy a közigazgatási határokon, s az azon belül megközelíthető szinteken túl nem juthattam, abban vállalkozókedvem ellenére a szándékaimtól teljesen független lehetőségeim határoztak. Nem volt, s talán nem is kellett volna miniszteri megbízólevél, mint Moldova Györgynek, aki a SZENT TEHÉN-ről, a magyar könnyűiparról írt riportkönyvében külön részt szentelt a kötöttárugyárnak. Moldova után rúghat valaki labdába? Nem túl hálás szerep, de ezt az országot az illúziók, képzelgések már néhányszor tönkretették, így a téma árnyékában sem tudtam lemondani a témáról. DANIELLAAAAA ... DANIELLA ... — súgták a tévéből. A vele megépült álmot a társadalmi nyíltság-nyitottság mai állapotában mindenki számára elfogadhatóan bizonyára nem fogja megfejteni senki. A kísérlethez nekem is fenn kell tartanom a tévedés jogát, anélkül, hogy bármire is mentségként ragasztanám. Nemcsak az elfecsérelt százmilliók, hanem ennél jóval ártalmasabb társadalmi buktatók elkerülése miatt is — de tanulságként legalább! — még a duplázás sem árt. ÍGY VOLT Érdemes és szükséges is némi támpontot adni az olvasónak ahhoz, hogyan lett Halas városáé ez a „hét nyelven” beszélő gyár, mégha Moldova György könyvéből vannak is 15
