Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Czakó Gábor: A család (novella)

— Egyezzetek meg, hogy milyen szobrot akartok, itt előttetek meggyúrom —szólt 'kedvesen a két kollégához.

Botrány lett a dologból, hetvenhét kávéházra szóló anekdota. Oroszlántól visszavették a megbízást, és kirúgták a Alap tiszteletreméltó helyiségéből. Zsófia mama dühöngött, élhetetlennek, idealistának nevezte a vejét, midőn az éppen a sezlonján tűnődött (már a villában) azon, hogy ki kellene lépni ebből a világból, át egy másikba, másik korszakba. Kirúgta tehát az anyósát a saját lakásából.

Oroszlán elmélkedésének lényege nem az öngyilkosság, vagy a kivándorlás körül forgott, hanem a küldetésen és a kiválasztottságon. Küldetésében hitt, most megcsapta a kiválasztottság szele: lám elgyöngült, le akart térni az útról, amikor jött a Cethal Kanizsai és Merci bácsi képében; elnyelték és kiköpték. Hová? A kiválasztott le sem tud térni az útjáról, ám a küldöttnek magának kell rátalálnia, nem bízhat vakon holmi fölsőbb hatalomban, amely helyette rakosgatja az 5 lábát a cél felé.

Nem vágyott kiválasztott lenni, noha Zsófia kiválasztotta őt és György fiát, hogy bennük szárnyaljon a család igazán magasra. Jaksi ugyan káposztáskofa fiából főszerkesztővé emelkedett, ő bolti lány gyermekéből közgazdász-külkereskedővé, de ennél többre sosem fogják vinni; a szocializmusban is viselték a rossz származás nyűgét, sem igazi munkás, sem igazi paraszt ősökkel nem dicsekedhettek. Mondhatnánk, hogy úgyszólván mindent elértek — a boldogságon kívül. Zsófia kevésnek találta az úgyszólvánt.

Apró termetéhez képest lendületesen döngette a kétszárnyú ajtót, de amikor Oroszlán az ormánysági ládát is a küszöbhöz tolta, meg kellett hátrálnia. Férjéhez rohant, rajta kitölteni veje iránti haragját, hogy aznapi sikerélményét megszerezze.

GEOLÓGIA