Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - KRÓNIKA - Kunt Ernő: A táncházról
A TÁNCHÁZRÓL Mi a táncház? — Kérdezik idősek és fiatalok, akik felfigyelnek az utcai falragaszokon, kultúrotthonok meghívóin, lemezborítókon olvasható új szóösszetételre. Mit jelent tulajdonképpen? Honnan terjedt el, hol volt divatos e név és fogalom? A táncház az erdélyi Mezőség északi falvaiban honos, s különösen gazdag hagyományai vannak a Kolozsvártól 60 km-re fekvő Szék (románul Sic) községben. Itt a táncház olyan helyiséget jelent, amely ősztől tavaszig a fiatalság rendszeres táncmulatságainak színtere. E helyiség birtoklásának, a rendezvények lebonyolításának jellegzetes hagyományai vannak. Érdemes megismerkedni velük! Szék lakosságának túlnyomó része a legutóbbi évekig mezőgazdasági munkából élt. E hagyományos létforma szabályozza a fiatalság életét is. A nagyközség három részre, szegre oszlik, melyek három völgyben helyezkednek el. Nevük: Felszeg, Csipkeszeg, Forrószeg. Lévén nagy számú a falubeli fiatalság, minden szegnek van táncháza. A szóösszetétel második tagja, a ház ez esetben szobát jelent, egy helyiséget, mint számos nyelvjárásunkban. E szobát a fiatalok rendszerint bérlik valamely idős, gyermektelen házaspártól vagy özvegyasszonytól, mivel azok szorulnak rá leginkább arra a pénzre, terményre, munkára, amelyet a fiatalok adnak össze, vagy végeznek el számukra bérlemény fejében. A háziak a három helyiségből álló ház utcai szobáját — ahogy itt mondják, az első házat — engedik át a fiataloknak ősztől tavaszig. Pünkösdtől hülésig a csűrben táncolnak. A szobából minden bútorzatot kivisznek a legények. Afalak mentén körbe, és a sarokban álló kemence köré padot építenek, a falat fehérre meszeli a gazdasszony. A földpadlót újra tapasztják, s keményre döngölik. A gerendákra vízszintes rudakat — gúnyatartókat — erősítenek. Régente csütörtökön és vasárnap volt tánc, ma — mivel távoli városokba járnak munkára a legények — csak vasárnap. Minden alkalommal dologvégeztétől éjfélig tartott a vígság. Fehér buggyosujjú inget, kék, rézpitykés lajbit, fekete nadrágot, fényes csizmát húztak a legények, s fejükbe vágták a széki férfi viselet jellegzetes darabját, a pörge szalmakalapot. Egyiknek-másiknak rozmaring is volt a karima mellé tűzve, az hirdette, viselője nagylegény, van már szeretője. A legények a kocsmába igyekeztek, ahol a falu férfinápe iszogatott. Lányoknak, asszonyoknak tilos volt ide a belépés. Összegyűlvén a magukkorabeli vezetőikkel, a kezesekkel., — kik általában rangosabb, vagyonosabb családokból kerültek ki, vagy öreg legények voltak — eldöntötték: Legyen tánc! Egy bámész gyereket elküldték a lányokhoz: vigyen hírt nekik! A fiú pedig rohant végig a sötétedő utcákon, s megverte a lányos ház kapuját s bekiáltott „Lányok, tánc lesz” „Gyertek a táncba” — Nem messze a kocsmától várakoztak a cigány zenészek. Hozzájuk egy kezes ment ki, hogy megfogadja a három tagú bandát az estére. Ezek után felkerekedett a legénysége énekelve ment a táncházhoz. A kapuban már gyülekeztek a lányok. Vörös-fekete mintás a szoknyájuk, fehér az ingujjuk, hajuk hosszú varkocsba fonva. A fiatalok beszélgető csoportokra oszlanak, a kapu előtt, az udvaron, a tornác alatt. A zenészek hangolnak az első házban. A háziak — idős pár — a hátsó szobába húzódnak. Az öregember a fiatalok érkezése után lefekszik. Hatalmas bundát terít magára s mitsem törődik az élénk jövés-menéssel. Felesége az italt — pálinkát — méri. A legények a tánc megkezdéséig az asztal körül ülnek, isznak, beszélgetnek. Arcukat gyéren világítja meg a petróleumlámpa. Ezalatt a lányok az első szobában — a táncházban — a kemence melletti pádon énekelnek. Ez a lányok padja. A szemben levő a legényeké. A zenészek a kemencével szemközti sarokban, a muzsikások padjára állva játszanak. így jobban lehet hallani őket. A prímás áll elől: ő irányítja a zenekart.de a táncot is. Hegedűtartása jellegzetes, eltér a megszokottól: a házi készítésű muzsikát, azaz hegedűt, mellének támasztja, így szabadon mozgathatja fejét; ha akar, énekelhet is. Mint vérbeli zenész, a leg- virtuózabb fordulatokat is a nyirettyű — a vaskos vonó — lehető legcsekélyebb mozgatásával játsza. Takarékoskodik erejével. Mögötte áll a kontrás és a bőgős. Mindkettő a dallam erőteljes, félreérthetetlen ritmuskíséretét szolgálja: a táncosokat segítve. A zene kezdetére az egyik kezes ad jelt. Ilyenkor mindig egy táncrendet húznak el a cigányok. Ez annyit tesz, hogy a falu hagyományos páros táncai mindig azonos, meghatározott sorrendben követhetik egymást: megkezdik a lassúval, majd a csárdással, porkával (a német polka szó bújkál e megnevezésben), septépaseval (az ún. hétlépéses tánc román neve ez) folytatják, s végül a magyarral fejezik be. A páros táncok szüneteiben virtuóz legényesre kerülhet sor: a tempóra. A párok általában körben helyezkednek el. így mindig egy közülök a zenészek előtt táncol. Ez a főhely. Ilyenkor mutathatja be tánctudását legény és lány. Különösen a legény cifrázza, figurázza, fél karjával táncosát tartja, másik kezével fürgén csapásol, azaz tenyerével csizmájára, combjára üt. Rövideket kurjant a tánc hevében, vagy igen ritmikus, ún. táncszókat kiált: Adj egy csókot hódvilágon, Úgysem adsz a másvilágon. 95
