Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - MŰHELY - Egy szabálytalan pálya nem teljesen rendhagyó tapasztalatai (Zám Tibor válaszol Hatvani Dániel kérdéseire)
egészségi állapota rosszabbodik (és minden más híresztelés ellenére ez az igazság) kórház-közeiben kell lennie. Amíg viszont tanyán él, lehetősége van a gazdálkodásra. Minthogy a rokkant nyugdíj kevés (enyhén szólva), a megélhetés kényszere is ösztökéli az embert. Nagyjószág tartásához nem vagyok elég erős, de egy csirkefarmmal még (élettársammal együtt) elbírok: a termelési ciklus viszonylag rövid, s ha munkaerejét nem számítja az ember költségnek, és járvány sem pusztít, a csirkehús kisüzemi termelése rentábilis. Életmódom ok-okozati összefüggései közt említem, hogy szeretem a szabadságot. Hatalmam nincs, nem vagyok gazdag, értelmiségiként pedig nem mani- pulálódtam annyira, hogy az általad említett lét „kényszerzubbonyában” a jövőben is függetlennek higgyem magamat: szavaimban, tetteimben írásaimban. Termelőként, a gazdasági törvényekhez igazodva szabadabb vagyok és kevésbé sebezhető, mint értelmiségiként (kiszolgáltatva), a társadalom kusza szövevényébe bonyolódva. A kereslet-kínálat piaci törvényét javára, hasznára is fordíthatja az ember, a folytonos laví- rozgatásban, alkalmazkodásban viszont elpiszkolódik a lelke. Nem egyszer tapasztaltam, hogy az alkotó ember közérzete gyakorta nem a demokrácia lényegi jelenlétéről, hanem a magas tisztségeket viselők habitusától függ. Nem az írói és értelmiségi életformát kívánom én feladni (ősztől tavaszig általában írok), hanem megélésének, kiteljesítésének a kincstári szabványtól eltérő módját kutatom. Hogy eredményesen-e vagy sem, majd elválik. Kérdésedben mintha ironikusan hangzott volna kissé, hogy vonzott-e engem valaha is „a magas kultúra fővárosi szintű miliője”? Irónia nélkül válaszolom: vonzott. Még ma is jobban szeretek okosabb emberek társaságában hallgatni, mint a nálam oktondibbak közt beszélni. De mióta a könyvnyomtatást kitalálták, nem annyira heiyhez, mint inkább igényhez kötődik a kultúra meg a miliő. Feuthwangerrel, Hemingway-vel tanyai tanítóskodásom alatt ismerkedtem össze — a Hortobágynak egy félreeső zugában. Itt, a tanyámon most olvastam el Malamud egy novelláskötetét; elkezdtem Jorge Amado új regényét; kezem ügyében van Bellow, Csoóri, Sarkadi; élvezettel forgatom az Új magyar tájszótárat — és persze a mezőgazdasági szakkönyveket. Elhiheted, hogy nem unatkozom. Álmatlan éjszakáimon elég jó társaságban töltöm az időt. Barátként is, szerkesztőtársként is szorongva kérdezem meg végül: várhatunk-e újabb Zám-féle szociográfiákat? Nem. Regényt szeretnék írni. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A FORRÁS és a PANNÓNIA FILMSTÚDIÓ KECSKEMÉTI MŰTERME pályázatot hirdet jellemző sorsokat bemutató filmnovella készítésére. A 10 gépelt oldalnál nem nagyobb terjedelmű irodalmi anyagot a pályázók lehetőleg egészítsék ki fényképfelvételekkel vagy grafikákkal. Á pályázat kiírói ajánlják a résztvevőknek az eredeti hangfelvételre felépített monológ műfaját, mely egy-egy életformát vagy életképet ábrázol. (Pl. Alkohol; Gyes; Nyugdíjban; Tanyán; Aluljáróban stb.) A sikeres novellákból animációs filmsorozatot készít a Pannónia Filmstúdió. Díjazás: I. díj 5000,— Ft, II. díj 3000,— Ft, III. díj 2000,— Ft. A jeligés művek beküldési határideje 1981. március 31. Címe: Pannónia Filmstúdió Műterme, Kecskemét, Liszt F. u. 21. 6000 75
