Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 11. szám - A Szovjetunió kisebb népeinek irodalmából, folklórjából - Hogyan lett Satana Uryzsmag felesége, Batradz halála (szemelvények az oszét népi eposzból - Suki Mária fordítása)

a szellemek és védőszentek! Elmegyek meglátogatni.” Felszerelkezett a hosszú útra és elindította lovát az isten égi lakhelye felé. Amikor az isten megtudta, hogy Batradz elindult hozzá, ledobott az útra egy zsákot, amely olyan súlyos volt, mint a föld. Batradz le sem szállt a lóról, úgy akarta ostora végével felszedni a zsákot. Rá is akasztotta, magához húzta, de lova közben hasra esett, az ostor nyele meg eltörött.

„Mi a csoda?” — csodálkozott Batradz. Leszállt a lóról, megragadta a zsákot, kicsit odább húzta, de térdre esett vele. Otthagyta hát a zsákot, és ügetett tovább. Ekkor az isten egy gombolyag arany fonalat dobott az útra. Olyan hosszú volt ez a fonal, mint valamennyi növény gyökere együttvéve, ami csak létezik a földön, és olyan erős is, mint ezek a gyökerek.

— Ennek a fonálnak még hasznát vehetem — gondolta Batradz — elviszem Satanának subajavításra.

Lehajolt a lóról, és kezébe fogta a gombolyagot. Fel akarta emelni, de az nem mozdult a helyéről. Leugrott ekkor a lováról, de bárhogy igyekezett is, egy hajszálnyira sem tudta megemelni a gombolyagot.

— Van még erő a világon, amely erősebb nálam — mondta Batradz, és visszafordította a lovát.

De szembejöttvele Uasztyrdzsi1 hét fia és Illésnek, a mennydörgés urának hét fia. Batradz rájuk támadt, és rögtön megölte Uasztyrdzsi három fiát és Illés három fiát. Akiknek sikerült elkerülnie a halált, az istenhez repültek, és megkérdezték tőle:

— Isten, mi kellünk neked, vagy Hamyc fia, Batradz?

Az isten így szólt hozzájuk:

— Nekem nincs hatalmamban a halála. Ő csak a saját halálával halhat meg. Menjetek és mondjátok a Napnak, hogy egy nap alatt ontsa ki mindazt a meleget, amit egy év alatt kellene hogy adjon a földnek. Ti pedig csaljátok el Batradzot Hazma sztyeppjére, és ott küzdJetek meg vele. Kövekkel kalapáljátok az ólmot, hogy kőnél keményebb legyen, és zúdítsátok Batradzra ezeket az ólomtömböket. A heves harctól ezen a forró napon izzani kezd majd, mint a tűz, és a forráshoz rohan, hogy lehűtse magát, de én kiszárítom a forrást. Ekkor majd a tengerhez siet, de a tenger is kiszárad ezen a napon. Elmentek a szellemek és védőszentek a Naphoz, és közölték vele isten parancsát. Erre a Nap a földre küldte mindazt a meleget, amit egy év alatt kellett volna adnia. Kicsalták Batradzot a szellemek és védőszentek Hazma sztyeppjére, és ott kemény ólomesővel fogadták. Batradz nyilakkal válaszolt nekik, és halálra sebezte Uasztyrdzsi még négy és Illés még három fiát. De ezzel még nem ért véget a szellemek és védőszentek harca az acélos Batraddzal. A Nap egyre erősebben égetett, és Batradz felizzott, mint a tűz.

— Adjatok csak időt, hogy lehűtsem magam, akkor majd megmutatom nektek! — fenyegetőzött Batradz.

Odafutott a forráshoz, de abban egy csöpp víz sem volt. A tengerhez rohant, de a tenger fenékig kiszáradt. Égni, lángolni kezdett Batradz, és egy pillanat alatt teljesen elégett az az egyetlen része, amely edzetlenül maradt, mikor Kurdalagon megedzette. És amint ez elégett, Batradz összeesett és meghalt.

Mozdulatlanul fekszik Batradz teste, a szellemek és védőszentek meg röpködnek fölötte. De hirtelen olyan átható szag áradt Batradzról, hogy némelyikük a földre zuhant és haldokolni kezdett. A többiek újra elmentek az istenhez panaszra:

— Szenvedtünk tőle mint élőtől, de még jobban szenvedünk tőle mint halottól.

— Menjetek és temessétek el a Szafa-kriptába — mondta az isten.

Visszarepültek ekkor a szellemek és védőszentek Batradz teteméhez, de még együtt sem bírták megmozdítani. Befogtak tizenkét pár ökröt, és velük együtt láttak neki, de nem tudták elmozdítani a helyéről Batradz acélos testét.

1- A harcosdk és vándorok védőszentje.

57