Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - Józsa Fábián: Nyárutó, Lányok (versek)
fogadalom köveiből a patak felett. Különös, nem hallom többé a tengert, kapuoszlopnál a harmatos fűben korsó, hiába zörgetnék, mindenki alszik, de tudom, együvé kerülnek újból, kik elszakadtak. Apollonius vagyok, és te vagy Tarsia. JÓZSA FÁBIÁN NYÁRUTÓ ablaka vérző koszorú homloka kráter-homorú sápad a fény csillám fakul fenyegető felleg tolul sárgul zizeg a zöld varázs torkot szorongat fulladás horpadt harsonák hörögnek lazult ágyékok pilléznek félelem-karmolta mezők zihálnak ködben rejtezők tajték csattan néma partnak bú hódol dörgő haragnak prédáinak szelek ordasok hallgat a föld tűr bölcs-konok LÁNYOK jönnek járva gida-lábon bámész-nagy boci-szemekkel kedvük forrón az égre bugyog arcukhoz apró madarak simulnak
/
