Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - Pálinkás György: Ha kérdezik feleljünk illően (vers)
III. Egy kosár hal a piacon. Hajnal van, a halász épp meghozta, piszkos, nyálkás zsákjából kifordította a nagy, kétfülű kosárba: fürge ponty, hasas tükörponty, csuka, harcsa. A halaskofa: káromkodások nagyasszonya. Kincse, a kosár hal szebb, mint egy csokor rózsa. PÁLINKÁS GYÖRGY HA KÉRDEZIK FELELJÜNK ILLŐEN Asszonyom Asszonyom óriásunk négyszeres se súly Se nehézkedési erő s kihullunk mind e rostán Mit torzít a félelem s mint egy kallódó érintés A dzsesszben a néger trombitáján egy gyönyörű Női fenék akár az alvég a kacsaúsztatóban tükröződik Egy kicsinyke időre érintsük ezért díszes ruháink S hajoljunk mélyebbre mert ki e ropogó hóban és Csöndben befogad valakit legyen az bár tékozló magány Mégis hazug mint minden találkozás mit régen vártunk S könnyeink morzsáit magunk sajnálatára hátra hagyjuk Ó Asszonyom ez az integetés nem Önnek s nem Halva se élve meg-nem-született gyermekeinkhez lengedez Töröljük le ezért krétás kezünkkel arcunk hisz Nyomtalan e magány mely egyben búcsú is Mégis mondanám most már váljunk el a faltól Mint e különös hölgy jóslataitól ki lehajol Vesztett virágaiért miként a szerelem mely lakozik Mindegyre emlékezetünkben valamint az augur magány Rálel s alábukik aztán semmit se szóljunk Jöttét figyelve felborul a táj e botanikus kertben S mint mondtuk a nagy rázógép kiszór kiszór ugyan De ebből más is kizuhant csapatostul s már nem Számít az intelem szűrőink megőrzik volt ágyak Menedékét s mire ráborul tisztátalan kedvünk Jobbra nem váltjuk integetéseinkkel 10
