Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 10. szám - KRÓNIKA - Illyés Gyula: A Tiszatájról - Jócsik Lajos: Szabó Dezső legendája

Kemál-arcot vág és úgy tapsol. Aztán a Ház a közönséggel együtt a Himnuszt énekli).

Mikor a képviselők szétoszóltak, Apponyi Albert gróf gyönyörű baritonja legforróbb modulációval szólt környezetéhez:

— Urak, ne felejtsétek el ezt a napot. A magyar országgyűlés ma méltó volt legszentebb hagyományaihoz”.

A népköltészet műhelyeiben századok folyamán kigömbölyített és megszelídített, altatónak jó mese, a legélesebb fegyverré válik, ha mai élő szereplőkkel járatjuk. Nincs véresebb szatíra az aktualizált mesénél. Valóban: a legkegyetlenebb műfaj. A Feltámadás Makucskán mellett A kötél legendája is ilyen, amiről Nagy Péter az egész válogatást is elnevezi. Egy sokgyermekes proletár család a Farkasréti temető egy bódéjába szorul. Ánizs János legkisebb, pólyás porontyával végig kódulja Budát. Nem szerez egy betevő falatot sem. Deliriumos állapotban leüt valaki

jóllakottat. Kötélre ítélik. Mikor akasztanák, a kötél érintésétől önvalló transzba esik a hóhér, a bíró, s mindenki rohan bűntvallani. A Farkasréti temetőnél már az egész város ott tolong a bűnvalló precesszióban. Szabó Dezső mindenkit „beiktat” e mellet verő áradatba. Aktualizált mese az egész. De olvasván a mesét, mindenki lázasan kereste, hogy az író őt hol menetelted, a bűnös tömegben.

Végső évei teli mélységes töprengésekkel. A germán rém ellen küzdött egész életében a maga módján s a maga eszközeivel, s látnia kellett, hogyan tiporja le hazáját, Európát, a fél világot. Védekezésül neki is a pinceéletet kellett választania. Ezek a napjai alig ismeretesek. Állítólag az éhhalál lökte Charon ladikjába Budapest ostromának végnapjaiban. Pedig jussa volt rá, hogy a germán rém leverését ő is megérje. Tán az új korszak megértéséhez is lett volna ereje. Hisz csak 66 éves volt, amikor Cháron ladikja befogadta.