Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Botladozó életrajzok
VALÓ VILÁG SIKLÓS LÁSZLÓ BOTLADOZÓ ÉLETRAJZOK A legtöbb szakmába válogatás nélkül veszik fel az ipari tanulónak jelentkezőket. Hasonlóképp helyezik otthonba, kollégiumba azt, aki távoli lakóhelye miatt arra rászorul. A tanulni nem szeretők, a gyengék, a pályatévesztők, a kétes magatartásúak, a megbízhatatlanok kiszűrésére nincs mód. Az általános iskola jellemzése sok fontos adatot közöl ugyan, de az csak kiindulási alap. Vagy még az se, mert nem akarják elvágni a gyerek útját, ezért nem írnak se jót, se rosszat. A NÉKOSZ-ban 1947—48-ban a kollégiumi felvételét kérő fiatal vizsgát tett és bemutatkozott. Számolj be életedről! Jellemezd magad! Sorold fel erényeidet, hibáidat! Hol írásban, hol szóban tették ezt. Majd a módszer feledésbe merült. S.-né nevelőtanárnak egy budapesti ipari tanuló otthonban az 1976/77-es tanévben harminc elsőse volt. Közülük tíz úgynevezett veszélyeztetett. Őket különösen figyelemmel kívánta kísérni, ezért röviddel beköltözésük után életrajzot íratott velük. * Annak idején lemásoltam a rövid, de nagyon jellemző életrajzokat, s beszélgettem -a fiúkkal. Most, két év után ismét felkerestem S.-nét, és a harmadéves tanulókról érdeklődöm. — Sajnos, már nem az én gyerekeim — mondja a nevelőtanár. — Nagy változások történtek nálunk, az egész otthont átszervezték. Elkészült egy új épület, ahol a 78/79-es tanévre felvett elsősöket helyezte el a vezetőség, a nevelők egy része is hozzájuk került, én is ott vagyok. Szép, új a berendezés, a szobák hatágyasak. Mindegyik szobába került egy harmadéves, ő a szobaparancsnok. Öt szobám van, öt harmadikos gyereket vihettem magammal. Abból a tízből egyetlen egy került át, benne megbízhatok, ő már valóban példaadó. A többiek? Ahányan vannak, annyifelé kerültek az épületekben. Volt olyan, aki megkérdezte, őt miért nem hoztam magammal. A másik csak köszön ha lát, érzem, elvesztettem a bizalmát. — Most vegyük sorra őket. Én olvasom az életrajzukat. Ön mondja el, mi történt velük a harmadik év elejéig. * * „Nevem Sz. Ferenc 1962-ben születem Mezőtúron. VI. 29. cedikén. Szüleim úgy megvertek hogy kezem lábam eltört és ezért az állam elvet szüleimtől 3 éves korom óta nevelőszülőnél lakom és önevei még mindig Szüleim még csak egy szer látogatak meg töbször nem de talán jobb is. Apámat jóformán nem is ismerem még őt egyszerse látam. A nevelő szülőmtől jártam iskolába ő nem nagyon haragudot ha nem tanulok. Mindig azt monta magam nak tanulok nem neki. A miben igaza is van. Mostmár belátom de akor még nem tutam hogy mi az élet és most már aztis tudom hogy nem könyü az élet. A kor úgy fogtam fel hogy otis lehet csavargani. A csavargásról jut eszembe egyszer a haverokai el mentünk egy másik faluba és későn mentem haza az óra már a tizen ketőtis túl haladta amikor kopogni keztem aZajtón és mikor be léptem mama úgy elvert hogy mégélek nem felejtem el. De azért a sulit közepesei végeztem. Ebe a suliba aholmost tanulok hirdetés utján jelentkeztem.Meg amugyis ide jötem volna mert azt halotam hogy jó körülmények közöt lehet tanulni. De mikor meg érkeztünk minden forditva volt az otthonba ugyanis egyúttal kolégiumba is jelentkeztem. És it se jól érzem magam kevés a kaja és sok a munka. A Kőműves szakmát meg azért választotammert tetszik.” 32
