Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 10. szám - Nagyszénási Máté: Jézus ül az aranfán (novella)
NAGYSZÉNÁSI MÁTÉ: JÉZUS ÜL AZ ARANFÁN „Hát én elimádkozom ezt mindennap még most is. (Templomban?) Ezt? Neemü” (Erdélyi Zsuzsanna gyűjtéséből) Gombkötő öreganyám csontjaira, mikor már elmúlt kilencven, ráaszalódott a gonoszság. Húsz vagy huszonöt dédunokája közül egyedül csak engem gyűlölt, mivel csak engem tanított az imádságaira. Templomba soha nem járt, mert a papot is gyűlölte. — Jézus ül az aranfán, aranfán / Arra mennek a tizenkét apostolok. — Arra megy a tizenkét apostol . .. — Ördögfattya, letérgyepülsz menten! „Arra mennek a tizenkét apostolok”! Nem térgyepültem le, hanem megmutattam neki a fenekem. — Megállj, megállj! Ha meggyün apád, kapsz akkor majd semmit! Megállj, te ördög! — Öreganyámnak a semmi volt a borzalmak teteje. Úgy mondta ki ezt a szót, hogy szürke, pikkelyes bőre belevörösödött. És másképp is ejtette: iszonyattal, meg valami szent áhítattal. Persze én még nem tudhattam akkor, hogy ő már készülődött a semmibe. Én csak a borzalmat éreztem, a többiről kár is beszélni. Amikor aztán hazajött apám a pártból, szidta a vén boszorkányt, mint a bokrot: — Már megint meglángolta a pogácsát, nagyanyám, az isten verje meg! — Apámnak már hullottak a fogai; az öreganyámé pedig: szögharapó harminckettő. Csillogófehér-óriásfogú öreganyám utoljára összekötözött két nagyujjával ijesztett meg, amikor kiterítették a tisztaszobában. Félelmemben elhadartam az imát. . . Ha kimegyek ajtóm elejibe Föltekintek a magos mennyégbe Ott látok egy aranyos kis káponkát Benne látom Szűz Máriácskát Térdig vérbe Könyékig könnyűbe Jézus ül az aranfán, aranfán ... Arra megy a tizenkét apostol. Most letérdepeljek?! — Arra mennek a tizenkét apostolok, és akkor azt mondja Jézus Szent Jánosnak, hogy menjen el a föld minden részébe, és hintse ezt a kis imáccságocskát, és hirdesse mindenkinek, hogy aki ezt este és reggel elmondja, az majd Úrral örvendezik az égi paradicsomnak utolsó óráján, ámen. Öreganyám! Az ima nem mond igazat. Másképpen történt. Dehát te gyűlöltél, s ezért nem ismerted fel bennem az egyetlen apostolt, aki valóban ott volt Jézusnál a keresztfa alatt. Ott álltam a Golgotán és fáztam és féltem is, mert csöpögött a vére és verebek ugráltak a fején. — Hajtsd le rólam a verebeket! — szólalt meg Jézus, s közben érdeklődve nézett rám. Kajla bajuszán lecsorgott a mosoly. — És még mit tehetnék érted, Krisztus Jézus. — Úgy szólítottam, miként öreganyám nevezte őt. 13
