Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - DOKUMENTUM - Haza és nemzeti önismeret. Fiatal Írók Találkozója - Lakitelek, 1979. május 18-19. - Görömbei András: A sajátosság méltósága
Végezetül szeretném felolvasni egy folyóirat-tervünket, amely hosszú távon azt a célt szolgálná, amiről itt a konferencián is szó esett. A folyóirat címe: Kelet és Nyugat. Ezzel egyrészt tisztelegni kívánunk a huszadik századi magyar irodalom két jeles folyóirata, a Nyugat és a Kelet Népe előtt, másrészt jelezni kívánjuk saját helyzetünket a világban, vagyis azt a közép-európai szerepet, amely bennünket az évszázadok során békében és háborúban egyaránt hídszerepre késztetett, s a hidakat sokszor lezárták, még többször felrobbantották. Ez a folyóirat kéthetenként jelenne meg, 16 oldalon, újság formátumban, kezdetben tízezer példányban. Árát úgy kellene megállapítani, hogy feltétlen rentabilitást biztosítson, vagyis kezdettől mérhessük az olvasóközönség tetszését és igényeit, s a példányszámot a későbbiekben ehhez kell igazítani. A folyóirat szerkesztését a lehető legdemokratikusabban kellene végezni. Az ideális az lenne, ha az alapító munkatársak évről-évre választanák a szerkesztőséget, a felelős szerkesztő kivételével, akit a sajtótörvény értelmében állami felelősség terhel. Az alapító munkatársak nevét a folyóirat első három számában fel kellene tüntetni. Alapító munkatársnak az számítható, aki a későbbiek, az engedélyezés során aláírta azt a programnyilatkozatot, amellyel a lap megindításért, engedélyezéséért is folyamodik. A folyóirat munkatársainak többségét a mai 30—40 éves költők, írók, kritikusok és esszéisták köréből válogatnánk abban a meggyőződésben, hogy ez a ma már felnőtt és érett gondolkodású nemzedék nincs kellő súllyal jelen a mai magyar irodalomban és közéletben, s írásaival alkalmanként van csupán jelen más folyóiratokban, úgy gazdagítva azokat, hogy az írások kohéziója és szellemi energiája részben elvész az elszórt jelentkezés és az ötletszerű szöveg- környezet miatt. Ez a preferencia természetesen nem jelzi azt, hogy bármilyen más életkorú jó szerzőt vagy jó írást elutasítanánk. Egy új folyóirat létrehozása ugyan nem szükségképpen az eddig létező folyóiratok kritikája, azonban igénye ezt a kritikát önmagában hordja. Eleven, lüktető folyóiratot akarunk, gyakorlatilag átfutási idő nélkül, ugyanakkor a kéthetenkénti megjelenés elegendőnek bizonyulna a nagyobb szerkesztési műgondra és a beérkező írások alapos megrostálására. Vitatkozó folyóiratot képzelünk el, amely nem csupán általános kulturális jelenségekkel foglalkozik, hanem azonnal reagál más újságok és folyóiratok cikkeire, ha szükséges. Saját vitatkozó és kritikai gyakorlatában lehetőség szerint mellőzné az udvarias semmitmondást és a közhelyeket éppúgy, mint a körülményes esztétizálást. Fontos dolgokról akarunk bátran, röviden és egyszerűen írni. Ezért avantgardista jellegű kísérletekkel csak akkor foglalkozunk, ilyeneket akkor közlünk, ha annak társadalmi érvénye és súlya van. A Kelet és Nyugat jellege szerint kulturális és politikai lap lenne, vagyis közölne verset és prózát, esszét, kritikát és publicisztikát, de főként esszét és publicisztikát, mert a modern magyar irodalomnak ezek a szép hagyományai sorvadtak el leginkább, s ezért is került az irodalom az elmúlt időszakban időnként távol a közélettől és politikától. A Kelet és Nyugat legjobb értékeit szeretné frissen ismertetni és közvetíteni; elfogultság és hamis tekintélytisztelet nélkül. Ezzel is segítve a tájékozódást és kulturális életünk demokratizálódását. Görömbei András A sajátosság méltósága Nagyon röviden és egyszerűen szeretnék szólni, mert evidenciaszerűen fontos és egyértelmű dolgainkról kell itt beszélni. Korszerű nemzeti önismeret. Nézzük a szavak értelmét! Az önismeret önmagunknak, jó és rossz tulajdonságainknak, cselekedeteinknek, szándékainknak, közérzetünknek olyan pontos és alapos ismerete, értése, melyben önmagunkra találunk, az önmagunkkal való azonosság tárulkozik föl. A nemzet történelmileg kialakult közösség, melynek legfontosabb jegye az az érzület, lelkűiét, karakter, mely a közös történelemből, hagyományokból, kultúrából, nyelvből történelmileg kialakult közös szemlélet. A személyiség kibontakozásának alapvető kerete és forrása. A személyiség csak egy nagyobb közösséghez kötődő azonosság-tudata révén tud más nagyobb közösségekhez kapcsolódni, ezért a személyiségnek a világban való eligazodása, érvényesülése szempontjából alapvető létérdeke a nemzeti közösséggel való bensőséges viszony. Nemzeti önmagunk ismerete tehát személyes és közösségi létérdekünk. Sokféle — gyakran egymásnak ellentmondó — nemzetfogalomról hallottunk eddig ezen a tanácskozáson. Mégis ezek számát kell szaporítanom. Meggyőződésem, hogy el kell különítenünk a politikai — területi, gazdasági, állami közösségen alapuló — nemzetfogalmat és nemzettudatot a szellemi — kulturális, etnikai, nyelvi és hagyományközösségen alapuló— nemzetfogalomtól, nemzettudattól. E kettőt nem szembeállítani kell, hanem elkülöníteni. Én az utóbbiról szeretnék beszélni, ez tartozik most közvetlenül tárgykörünkbe. Ez a tágabb fogalom, ez a tágabb közösség, ez a József Attila-i „közös ihlet” s az Ady fogalmazta „szükség és érték”. Az ehhez való tartozás számomra olyan evidencia, mint a szüléimhez, a családomhoz való kötődés. Teljes egészében vállalom tehát, s ez nem azt jelenti, hogy dicsérnem, magasztalnom kell, hanem azt, hogy köteles vagyok a boldogulásán fáradozni — a magam létérdeke szerint is! —, s köteles vagyok megítélni. Márpedig csak azt tudom építeni és megítélni, 98
