Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - DOKUMENTUM - Haza és nemzeti önismeret. Fiatal Írók Találkozója - Lakitelek, 1979. május 18-19. - Csató Károly: Propaganda helyett elemezni
kezdők kezdője vagyok a saját szakmámban, és ilyen alapon csak szórványos produktumok állnak mögöttem, amelyek semmiféle alapot nem adnak arra, hogy én itt most felszólaljak. Egyetlen indok miatt teszem: úgy érzem, hogy az itteni vita valamennyiünket hozzásegíthet esetleg a későbbiekben jelentős, érvényes produktumok létrehozásához. Javaslom, próbáljuk kideríteni, vagy legalább beszélgetni róla, hogy van-e ma magyar progresszió, és ha van magyar progresszió, akkor annak mi a szerepe? Huszár Tibor nagyon részletesen elemezte nekünk a Márciusi Frontot, a Válasz nemzedéket, tehát a haladó radikálisok tevékenységét, ezek balsikereit. Végső soron,ami itt nagyon fontos, hogy 1948-tól gyakorlatilag a vonal megtörik, ebben a vonalban keletkezik egy több mint tíz éves lényegi törés. Ez a tiz év elegendő ahhoz, hogy az én generációm a történelem tudat-vesztését érzékeli; és ez az összes műveiben a képzőművészettől a zenén keresztül az irodalomig mindenhol megnyilvánul. Nagyon vulgárisán úgy lehet megfogalmazni, hogy van egy nemzedék, amely a történelem fordulóit megéli, és van egy másik nemzedék, amely nem éli meg, hanem megtanulja. Lényegében mégiscsak arról van szó, hogy egy haladó hagyományt föladtunk. Kutatási módszerekben, eredményekben és progresszivitásban. Ezt gyakorlatilag most, az utóbbi 10—15 évben, elsősorban a történettudomány kezdi visszaperelni, s kezdi a progressziót újrateremteni. Hogy van-e magyar progresszió pillanatnyilag? Én azt mondom erre, hogy magyar progresszió létezik, szórványosan, nagyon esetlegesen, nem koherens erőként. Nem tudnánk egy Márciusi Frontot még arra a két napra sem összehozni véleményem szerint, ami elég a felbomlásához. Egyetlenegy szinten létezik, amely nagyon fontos éppen a mi generációnk szempontjából; éppen a fiatal irodalom és művészet szintjén. Most először tapasztalható az, hogy a fiatalsággal mint fogalommal, le tudunk írni valami sajátos, minden mástól különböző minőséget. Éppen erről van szó, hogy az a generáció, amelyik eleinte tiltakozott a generáció, a nemzedék megjelölés ellen, továbbra sem egységes. A fiatal irodalom és művészet képviseli a progressziót, illetve annak lehetőségét. Hogy ez mennyire ellentmondásos, azt valamennyien tudjuk. Hogy ez mennyire nem olyan mozgalom-jellegű, amilyenek a mozgalmak voltak valaha a háborúk előtt és a háborúk között, az nyilvánvaló. De végső soron lehetőségében fennáll egy olyan tábor, amely a progressziót képviselheti. Csató Károly Propaganda helyett elemezni Az első impulzus Kiss Gy. Csaba felszólalásából ért engem. Említett bizonyos olyan dolgokat, hogy Jugoszláviában intézményesült és intézményes szervezetei vannak például a határaikon kívül élő szlovén nemzetiségek kutatásának. A Magyarok Világszövetségén kívül én nem tudom, hogy a szó szoros értelmében vett ilyen jellegű magyar intézmény munkálna, és foglalkozna a határainkon túl élő magyarság kérdéseivel. Természetesen nem erről akarok beszélni, néhány általánosabb dologról inkább. Én azzal a nézetrendszerrel értek egyet, amely a korszerű nemzeti önismeretnek a kérdését a nemzeti értéktudat mélyítésében, következésképpen a nemzeti önismeret kiteljesedésében és kiteljesítésében fogalmazza meg. Ennek a nemzeti értéktudatnak a mélyülése akkor lehetséges, ha intézményesítetten, valóságos, és nem csak informális szervezeteken keresztül szivárog le a társadalom ereibe, a talajba. Azt hiszem, ma még azon a szinten állunk — és nem hiszem, hogy elégséges okunk lenne arra, hogy ezzel megelégedjünk —, hogy a nemzeti értéktudat integrálásában, a közvéleménybe való lejuttatásában a propaganda-szféra a lehető legjobb eszköz. Társadalmunk jelenlegi fejlettsége, bizonyára elégséges politikai, diplomáciai, külső és belső okai miatt lehet ez így. De én a korszerűségnek, a korszerű nemzeti önismeret mélyítésének azt az útját látom érvényesnek, amely a propaganda helyébe az elemzést, és az egyre mélyebb elemzést állítja. Mondom ezt azért, mert alapvetően fontosnak érzem mindenfajta ilyen ügyünknek a megértésében azt, hogy jelen legyen az értékfelvetésnek a folyamata. Az értékfelvetés folyamata ha jelen van, akkor feltételezhetünk egy másik összefüggést, és ezt érinteném néhány szóban. A tudományos-kulturális döntésbefolyásolásnak a felelősségét. Tudjuk, hogy a tudományos-kulturális döntés befolyásolása mint politikai értékalkotó elem munkál. A korszerű nemzeti tudat kialakítása során úgy érzem, hogy az értékfelvetésnek, a közvetítő szervezeteknek és intézményrendszereknek valamiféle ellentmondásai olykor az elégtelen működésnek a problémái nyilvánulnak meg. Természetesen én nem vagyok diplomata, és nincsenek is ilyen szándékaim, nem is lesznek, de a következőt szeretném erről elmondani. A helyes tudományos-kulturális döntés befolyásolás az, ha egy politika a lehető legmélyebben és alkotó módon tudja és próbálja önmagába integrálni a felvetett új értékeket, és próbálja megteremteni azokat a belső és természetesen külső nemzetközi politikai feltételeket, ahol az érték szerepében léphet fel! Akkor eljutottunk oda, hogy egyáltalán értelme van ennek a tanácskozásnak, s nemcsak értelme, hanem aktualitása is. 95
