Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - DOKUMENTUM - Haza és nemzeti önismeret. Fiatal Írók Találkozója - Lakitelek, 1979. május 18-19. - Fekete Gyula: A jövő kizsákmányolása
megyek bele a részletekbe — egy nyelvterületen belül is hány nemzeti csoportosulás alakult ki a történelem során,egyszerűen azért, mert az ilyen-olyan közösségekbe beleszületettemberek kötelmei révén ezek a nemzeti keretek kialakultak nyelvterületeken belül is. Változott időszakonként a kötődések főiránya. Itt sok mindenben egyetértek azzal is, amit Tordai Zádor mondott, és azzal is, amit Szűcs Jenő sokszor elemezgetett, hogy tudniillik bizonyos korokban a kötődések főiránya hol a hűbéri, hol az egyházi, hol a nemzeti. Sőt elég sok példa van arra, hogy amikor az egyházi kötődés volt fő erő, de már a nemzeti is fölerősödött, akkor egyházi jelszavakkal harcoltak egymással nemzeti célokért. Mint ahogy nemzeti jelszavakkal harcoltak egymással osztályfelszabadításért. És van ma is ilyen. Nem részletezem, mert mehetnénk vissza az egyházi kötelmekig; egészen a legutóbbi időkben is még forradalmat is lehetett velük csinálni. Meddig él a nemzet! — ez volt az egyik fő kérdés a hatvanas évek vitáiban. Magamnak úgy tenném fel inkább a kérdést, hogy meddig nevezik nemzetnek azt a keretközösséget, amely a legtermészetesebb egybefoglalója a szülő-nevelő közösségeknek. Hiszen már napjainkban is sokan népnek nevezik, és kerülik a nemzeti fogalmazást. Elhalóban a magyar nemzet! Megszületőben a magyar nép! Én azt hiszem, hogy ez a kérdés lényegét csak megkerüli. De én nem kerülhetem meg, hogy magamnak, legalább saját használatomra, ne fogalmazzam meg ezt a kulcskérdést. Nagyjából így: az a társadalmi és földrajzi környezet, amely legnagyobb átfedésben összegezi, s egybefoglalja a szülő-nevelő közösségeket, tehát az egyén születésének, nevelkedésének, eszmélkedésének, érzelmi-tudati kiteljesedésének, emberré válásának,munkájának, magánéletének, közéleti szerepének élő közegeit, szőkébb, tágabb, szorosabb közösségeit. Földrajzi fogalomként ezen azt értem; haza. Társadalmi fogalomként viszont ez az az első számú emberi alapviszony, amely nem történelmi kategória, minthogy sem a múltban, sem a jelenben, sem a jövőben, bármikor nem gondolható el homo sapiens minőségében az ember enélkül az alapviszony nélkül. Ez maga társadalmi fogalom, de jelentése korról korra alakul, változik, éspedig aszerint, hogy melyik közeg, közösség kerül a nevelés epicentrumába, és melyiknek az erőtere a leghatékonyabb. Ez volt az egyik kérdés. A másikat szintén ezzel kapcsolatban igyekszem nagyon röviden fölvetni. Idáig alapviszonyról volt szó. Hadd mondjak egy másik nagy szót: az emberi lét alaptörvénye. Megint csak a magam számára tisztáztam, de vegyék úgy, hogy most itt hangosan gondolkodom, hátha a hosszú gondolkodásom némely kis részeredményének a közlésével kapcsolódhatnék ehhez a tanácskozáshoz. Az emberi lét alaptörvénye számomra így fogalmazódott meg: az élet továbbadásának a szüksége, parancsa, kötelessége. Minden más törvény csak akkor érvényes, ha ezzel nincs ellentétben. Semmilyen törvény nem érvényesülhet távlatban, ennek az alaptörvénynek az ellenében, ezzel szemben. Voltaképp még a háborúkban is az élet egyéni és tömeges áldozatainak is csak akkor van értelme, ha a közösség ezáltal tovább élhet. Ténynek vehetjük, hogy minden előző történelmi korban volt egy olyan értékhalmaz — most szinte címszavakban fogalmazok, mert erről mindről külön fejezetet lehetne írni és mondani —, amely nem a jelenkori fogyasztást szolgálta. Volt egy olyan értékhalmaz, amely mindenestül, teljes egészében a jövőt szolgálta. Ezek részben anyagi értékek voltak, a most születők fölnevelkedésének költségei stb., de nem csak anyagi, hanem szellemi, érzelmi beruházás is a jövő nemzedék, morális beruházás; a közösség önmagát így adhatja át a jövőnek, a jövő nemzedékek fölnevelésével, az akkumulációt átruházva rájuk. De ez azt jelenti, hogy egy jelentős, nagy mennyiségi értékhalmaz a jövő nemzedékek céljait szolgálja, jogosan tehát nem fordítható a jelen szükségleteire, nem vonható be a fogyasztásba. Bizonyítható történetileg — itt nem térek ki a bizonyításra —, hogy minden ma élő nemzedéknél minden előző korban ezt a bizonyos értékhalmazt a jövő céljaira fordították, máskülönben nem volna jelenük. Hogy egyszerűsítsem a dolgot, a folyamatosság céljait szolgáló anyagi és szellemi, és egyéb értéket így nevezem, hogy F-faktor, amely nem arra való, hogy a jelenkori társadalom elhasználja, hanem arra, hogy befektesse a jövőbe. Az értéke szinte meghatározhatatlan. Igen kis része az anyagi érték, amely nagyjából meghatározható. Hogy egyet mondjak: ma egyetlen diploma költsége Magyarországon 12—18 évi átlagos munkabérnek felel meg nagyjából. Tehát nem kis összegről, nem kis értékekről van szó. Ez részben társadalmi, részben magánteher. Az alaptörvényt úgy értsük, hogy a közösségi létre vonatkozik. Tehát úgy sem lehet felfogni, hogy ennek van gyereke, annak nincs, mert nagyon sokan, akiknek nincs gyerekük, esetleg inkább szolgálják a folyamatosságot, mint a züllött, hanyag szülők. Mi itt a probléma! Keletkezőben a világon mindenütt, a civilizált országokban különösképpen, egy új kizsákmányolási forma. Nem tudom másként nevezni. Tudniillik a kizsákmányolás pontos fogalma szerint: másokat illető javak elsajátítása ellenszolgáltatás nélkül. Az F-faktor elsajátításáról van szó. A jövőn nem a közvetlen jövő értendő, hanem 18—20 éves távlatban, s ez persze önkizsákmányolást is jelent, mert bárki megérheti azt a 18—20 évet, s így a jövő károsítását ő is meg fogja sínyleni, még életében. Ha tehát az utódaira nem is gondol, őt magát is sújtja, személy szerint, a következmény. A felélt jövő magánjövő is; a jövő erőforrásait előre felélni — ez visszaüt 18—20 év múlva a társadalomra. Nem anyagi természetű a legsúlyosabb károsodás. Szinte megfoghatatlan, és sem osztálykategóriákban, sem tulajdonviszonyokban, sem a gyerekek számában nem fogalmazható meg. Beletartozik az élet elégtelen újratermelésén kívül a környezetszennyezés, az energiapazarlás, a talajerő pusztítása, a kábítószer, az alkohol, a mindenféle rablógazdálkodási forma stb. stb. Úgy fonja be az öregedő társadalmat ez az új élősködési forma, mint az elkorhadó fát a gombák micéliuma. Csak jelzésképpen: a klasszikus, 75
