Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Hegyi Imre - Kovalik Márta: Ház-asság!
Zsuzsa: Talán 16 évesen is idősebb voltam felfogásban, gondolkodásom az idősebb korosztályénak felelt meg. Riporter: Büszkén mondja? Zsuzsa: Igen. Én örülök annak, hogy gyerekfejjel is felnőttként tudtam dönteni. Most ugyanígy teszek. Felnőttként döntök, de most már felnőtt fejjel. Riporter: Nem sajnálja Sándort? Zsuzsa: Nem szorul sajnálatra, hiszen ő is meg fogja találni a megfelelő újabb ismeretséget és hát megmaradunk jóbarátoknak. Riporter: Racionális megfontolásokból nem lettek gyerekeik. Mert épült a ház. Zsuzsa: Valóban, az építkezés miatt nem lett gyermekünk. Riporter: Sajnálja-e? Zsuzsa: Talán egy kicsit igen. Egy kicsit lehet, hogy sajnálom, de 26 éves vagyok és még minden előttem van. Riporter: Feltétlenül meg kell kérdeznem, amit a helyemben mindenki megkérdezne. Nem volt esetleg egy harmadik a Sanyi körül, aki miatt ilyen nemes eszközökkel áll bosszút? Zsuzsa: Nem. Szó sincs róla. Semmiféle harmadik személy nem döntött ebben, sem Sanyi részéről, sem az én részemről. És semmiféle asszonyi hiúság nem dolgozik bennem. Én azt hiszem több szeretetet és figyelmességet kaptam a házasságomban, mint az átlagfeleségek. Riporter: Szülei mit szólnak a váláshoz? Zsuzsa: Meglepődtek, mint ahogy a környezetünk is meglepődött. Bizonyos fokig sajnálják, hisz ez természetes. Tíz év van mögöttünk, megismerték, megszerették a férjemet, de most már kezdik ők is megérteni, hogy helyesen döntöttünk. Riporter: Mégis, hogy jelentkezik ez belülről? Zsuzsa: Egyszerűen nincs szüksége az embernek a másikra. Se a problémáira, se az örömeire, megvan a magáéval. Riporter: A megszűnt dolgok helyére egy elosztásra váró másfél milliós, kétszintes ház lépett. Átkozza? Zsuzsa: Nem, szó sincs róla. Megvan, felépítettük, most másé lesz. Riporter: így beszélt Zsuzsa, gondosan kikerülve kérdéseim csapdáját. Minden mondatával új kérdésre ingerelt, s a beszélgetés végén mégsem értettem válásuk igazi okát. Sándor szavai igazolni látszottak rögtönzött elképzeléseimet. Mondatai jól illettek abba a képbe, amiben a feleségénél 9 évvel idősebb férfi megszállottként űzi, hajtja magát az építkezésen. Elbeszélése alapján világosan körvonalazódott a 26 éves gyerektelen fiatalasszony egyénisége, aki a sokéves hajsza után megcsömörlik és mindenből elege lesz. De Zsuzsa mondataiban üresen kopogtak a magyarázó szavak. Semmiféle valós ok nem állt össze a válás miértjére. Töprengtem, tűnődtem, mivel magyarázható Sándor és Zsuzsa készsége, hogy rövid vonakodás után készek voltak házasságuk felbomlásáról, legbensőbb dolgaikról oly nyíltan beszélni. Mások menekülnének egy olyan megkeresés elől, hogy a második válóperes tárgyalás előtti órákban mikrofon számára próbáljanak összegezni. Oka kellett legyen annak, hogy mindketten vállalták a beszélgetést. Számolniok kellett azzal, hogyha pontos adatok nélkül is, de életüket és válóperüket riportommal sokak számára ismertté teszem. Ez lett volna a cél? Álljon meg a menet! 52
