Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - Szilágyi Zoltán: Bürökszárból; Földközelben; Hajlék; Zárszó helyett; Fehér ingben (versek)
koporsóra tették a fedelet. A kalapálásra újra elővette az öregembert az izgalom, s egy könnycseppel a szemében a gyertyafénybe nézett. Olyan volt, mint egy fényes napraforgó. Napraforgó a két összebúvó életfa gyümölcse. Kopácsoltak még, amikor már a tenyerében érezte a kalapácsot, meg maga előtt látta a széket is. — Kész a szék, Sári! — Este elviszem, Sári! Senki nem felelt, csak a harangok zúgtak. SZILÁGYI ZOLTÁN BÜRÖKSZÁRBÓL Bürökszárból furulya. Konkolymagból tisztabúza. Tömlöcökből zöld mezők. Elmenőkböl érkezők. Akácfából asztalok. Cérnaszálból abroszok. Abroszon kés és kenyér. Fölötte oltalmas fedél. Aki eszik, azt enni hagyják. Aki alszik, azt betakarják. FÖLDKÖZELBEN i. 2. Üszökös kézzel szájjal Bakancsin hóvá válton Szegődött szívvel élve Trónusom földre rakva Négy lába négy rögön Támlája fúvó szél Karfája két mokány bucka. Népemben engem ki vállal? Koronám szög hajam Kópiám puszta kezem Hatalmam csak magamon Birodalmam nem adom! 21
