Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1. szám - MŰHELY - Januári beszélgetés. Tóth Klára - Poros Géza: „Mértékem a megismerés” (Interjú Kosa Ferenccel)

mert sejti, hogy abból az ő számára hátrányok származhatnak. Az értékek meg- becsültetése a silányság érvényesülését nehezíti. Joggal vártuk, reméltük a támadásokat, amelyek késve ugyan, de igazi födetlenséggel meg is érkeztek. Fölsóhajtottunk. Az ellenérvek szellemi-erkölcsi színvonala önmagáért beszélt. Némelyik valóban fölért egy-egy kitüntetéssel ... A gyakorlati következmények azonban elgondolkoztattak. Szegény Balczó Bandi egy évig volt munka nélkül. Ma egy lovardában dolgozik, a lehető legalacsonyabb beosztásban. Két diplomával, a Munka Érdemrend arany fokozatával a zsebében. Pedig minden idők legeredményesebb öttusázója (és edzője, hiszen saját maga edzője is volt hosszú éveken át). A sportvezetés a füle botját sem mozdítja. Teheti: az emberi értékek iránti közöny jogilag nem marasztalható el, „csak” erkölcsileg. A szocializmus érettebb korszakaiban majd le fognak váltani vezetőt csupán azért, mert az emberi-szakmai értéket kikapcsolta a társadalom számára leghatékonyabb cselekvési lehetőségből. Egyelőre az efféle tékozlást szóvátenni is kockázatos. Ám a társadalom tudatos fejlesztése érdekében vállalt erőfeszítés, még ha kockázattal jár is, valahogyan életben tartja az embert. Reggelenként gyakran elcsodálkozom a tükör előtt: még élek ... Visszatérve ahhoz a bizonyos érettebb korszakhoz. Ha igazán akarjuk, semmi okunk nincs a mellébeszélésre, eltagadására annak, amit látva látunk. A Küldetés ennek tudatában készült. Örülök, hogy elkészülhetett. Ez nem udvariaskodás, ez annak az átmeneti kornak a tudomásulvétele, amelyben élünk, amelyben az emberhez méltóbb körülményekért folytatott tevékenység már nincs illegalitásba kényszerítve. Volt idő, amikor a szocializmus vajúdása vérrel járt, ma már csak verítékkel. A fejlett kapitalista társadalmakban más a helyzet. Nemrég fantasztikus ajánlatot kaptam: idejött Tokióból három úr és fölajánlott egymillió dollárt egy japán—magyar koprodukciós filmhez. Leültünk, azzal kezdték, hogy teljesen rámbízzák, milyen filmet akarok csinálni. Semmibe nem szólnak bele ... csak három apró feltételük van. Első, hogy a film hozzon félmillió tiszta nyereséget, második, hogy lehetőleg nyerjen meg egy rangos fesztivált, s végül pedig a film a Kincsem nevű magyar lóról szóljon. Én megemlítettem, tévedés volna azt hinniök, hogy egy jó lóról értelemszerűen jó film készül. A lóversenypályán mások a feltételek, mint a filmművészet terepein. Elmagyaráztam, mennyivel fontosabb volna gondolkodnunk korunk égető kérdéseiről, az atomháborúról például. Garantáltam a tiszta hasznot is, elmeséltem három filmtervemet, az egyiket tán még meg is könnyezték, de visszatértek mégis a Kincsemhez, a kosztümös, múltszázadbeli, zenés stb. jelzőkhöz. És persze a nagy szabadság-illúzióhoz, mely szerint azt csinálok, amit akarok. Persze, nem dőltem be. Elmondottam nekik, mit gondolok az alkotás felelősségéről, az emberi szabadságról, az elemi tisztességről, amelyet mi itt hajlamosak vagyunk komolyan venni... Azóta — jobb híján — kubikolok. A csákány és a talicska kettős fedezékében élek és őszintén szólva nem érzem magam teljesen fölösleges embernek.

Visszakanyarodva a korábban elkezdett gondolatokhoz, a megismerés mélységét és pontosságát hangsúlyozod vízválasztóként, s nem az eszközöket, módszereket. Mégis, konkrét esetben mi dönti el, hogy játék- vagy dokumentumfilmet csinálsz, hogy melyik módszer szolgálja jobban a mélységet, a pontosságot?

— A dokumentumfilmnek sajátos lehetőségei vannak, amelyek bizonyos vonatkozásokban és esetekben fölülmúlhatják a játékfilm lehetőségeit, de ez fordítva is igaz. A mű a megismerés,s általa a társadalmi cselekvés eszköze; tehát az ábrázolás hatékonysága miatt szükséges, sőt kötelező mérlegelnünk, hogy az adott esetben milyen eszközök, formák a leghatékonyabbak a megismerés szempontjából. Nevetséges mindenféle gőg, a dokumentumfilmeseké éppúgy, mint a játékfilmeseké. Az én életemben, abban a néhány filmben, amit csináltam, igyekeztem ezt a gőgöt elkerülni ... A Hószakadás elején például van az a járőrverseny. A járőrversenyt, mint tör70