Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1. szám - MŰHELY - Januári beszélgetés. Tóth Klára - Poros Géza: „Mértékem a megismerés” (Interjú Kosa Ferenccel)

mert sejti, hogy abból az ő számára hátrányok származhatnak. Az értékek meg- becsültetése a silányság érvényesülését nehezíti. Joggal vártuk, reméltük a táma­dásokat, amelyek késve ugyan, de igazi födetlenséggel meg is érkeztek. Fölsó­hajtottunk. Az ellenérvek szellemi-erkölcsi színvonala önmagáért beszélt. Némelyik valóban fölért egy-egy kitüntetéssel ... A gyakorlati következmények azonban el­gondolkoztattak. Szegény Balczó Bandi egy évig volt munka nélkül. Ma egy lovardában dolgozik, a lehető legalacsonyabb beosztásban. Két diplomával, a Munka Érdemrend arany fokozatával a zsebében. Pedig minden idők legeredményesebb öttusázója (és edzője, hiszen saját maga edzője is volt hosszú éveken át). A sportvezetés a füle bot­ját sem mozdítja. Teheti: az emberi értékek iránti közöny jogilag nem marasztalható el, „csak” erkölcsileg. A szocializmus érettebb korszakaiban majd le fognak váltani vezetőt csupán azért, mert az emberi-szakmai értéket kikapcsolta a társadalom számá­ra leghatékonyabb cselekvési lehetőségből. Egyelőre az efféle tékozlást szóvátenni is kockázatos. Ám a társadalom tudatos fejlesztése érdekében vállalt erőfeszítés, még ha kockázattal jár is, valahogyan életben tartja az embert. Reggelenként gyakran elcsodálkozom a tükör előtt: még élek ... Visszatérve ahhoz a bizonyos érettebb kor­szakhoz. Ha igazán akarjuk, semmi okunk nincs a mellébeszélésre, eltagadására annak, amit látva látunk. A Küldetés ennek tudatában készült. Örülök, hogy elkészülhetett. Ez nem udvariaskodás, ez annak az átmeneti kornak a tudomásulvétele, amelyben élünk, amelyben az emberhez méltóbb körülményekért folytatott tevékenység már nincs illegalitásba kényszerítve. Volt idő, amikor a szocializmus vajúdása vérrel járt, ma már csak verítékkel. A fejlett kapitalista társadalmakban más a helyzet. Nemrég fan­tasztikus ajánlatot kaptam: idejött Tokióból három úr és fölajánlott egymillió dollárt egy japán—magyar koprodukciós filmhez. Leültünk, azzal kezdték, hogy teljesen rám­bízzák, milyen filmet akarok csinálni. Semmibe nem szólnak bele ... csak három apró feltételük van. Első, hogy a film hozzon félmillió tiszta nyereséget, második, hogy lehe­tőleg nyerjen meg egy rangos fesztivált, s végül pedig a film a Kincsem nevű magyar lóról szóljon. Én megemlítettem, tévedés volna azt hinniök, hogy egy jó lóról értelem­szerűen jó film készül. A lóversenypályán mások a feltételek, mint a filmművészet terepein. Elmagyaráztam, mennyivel fontosabb volna gondolkodnunk korunk égető kérdéseiről, az atomháborúról például. Garantáltam a tiszta hasznot is, elmeséltem há­rom filmtervemet, az egyiket tán még meg is könnyezték, de visszatértek mégis a Kincsemhez, a kosztümös, múltszázadbeli, zenés stb. jelzőkhöz. És persze a nagy sza­badság-illúzióhoz, mely szerint azt csinálok, amit akarok. Persze, nem dőltem be. El­mondottam nekik, mit gondolok az alkotás felelősségéről, az emberi szabadságról, az elemi tisztességről, amelyet mi itt hajlamosak vagyunk komolyan venni... Azóta — jobb híján — kubikolok. A csákány és a talicska kettős fedezékében élek és őszintén szólva nem érzem magam teljesen fölösleges embernek. Visszakanyarodva a korábban elkezdett gondolatokhoz, a megismerés mélységét és pontosságát hangsúlyozod vízválasztóként, s nem az eszközöket, módszereket. Mégis, konkrét esetben mi dönti el, hogy játék- vagy dokumentumfilmet csinálsz, hogy melyik módszer szolgálja jobban a mélységet, a pontosságot? — A dokumentumfilmnek sajátos lehetőségei vannak, amelyek bizonyos vonatko­zásokban és esetekben fölülmúlhatják a játékfilm lehetőségeit, de ez fordítva is igaz. A mű a megismerés,s általa a társadalmi cselekvés eszköze; tehát az ábrázolás haté­konysága miatt szükséges, sőt kötelező mérlegelnünk, hogy az adott esetben milyen eszközök, formák a leghatékonyabbak a megismerés szempontjából. Nevetséges mindenféle gőg, a dokumentumfilmeseké éppúgy, mint a játékfilmeseké. Az én éle­temben, abban a néhány filmben, amit csináltam, igyekeztem ezt a gőgöt elkerül­ni ... A Hószakadás elején például van az a járőrverseny. A járőrversenyt, mint tör­70

Next

/
Thumbnails
Contents