Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - Páskándi Géza: Heuréka; Átszámítások; Urunk: ál-(versek)
Mennyi energiát ád s mennyit fogyaszt iróniánk? Vagy a nevetés. Mennyi a kétely teherbírása? S mennyit tudsz futni egy cél felé cinikus szemeddel? Számítsd át: egy gondolat tehetetlenségi erejét — mondjuk — a lepkék tehetetlenségi erejére. Épp úgy, mint a dollárt fontra, a fontot forintra szokták gyakran s legalább oly haszonnal! Hány puhatestű (mondjuk szivacs) adja ki a karbunkulus keményét? Es végül: a legnehezebbet — számítsd ki, ha egy kiló spenót vastartalma ennyi s ennyi — mennyi spenóttartalma van egy kiló svédacélnak? S hiába mondod: agyrém, hasztalanság! Hiába mosolyogsz, mert én ELLENMOSOLYGOK — kicsit derengőn, mint aki tudhat valamit. URUNK: ÁLÁlnak mondom álnokul Ami régi — az se új! Csujujuju-csujujuj Ami régi — az se új! Álkulcsod álzárat nyit Álajtód meg álnyílik! Csujujuju-csujujuj Ami régi — az se új! Ál-búzában ál-kaszálj Ál-far — otthon — ál-riszálj! Csujujuju-csujujuj Ami régi — az se új! Ál fürdőben álig álj Áltérden is álingálj! Csujujuju-csujujuj Ami régi — az se új! Álválladon álkasza Álmendegélj álhaza! Csujujuju-csujujuj Ami régi — az se új! Ál kebel re ál borulj Ál lihegj álállatul! Csujujuju-csujujuj Ami régi — az se új!
