Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - Takács Imre: Vizes esztendő; Uccai kép; A fácán mellcsontja a sósavban (versek)
TAKÁCS IMRE VIZES ESZTENDŐ Jut most a földnek elég víz! A gyökerek a föld értékeit A kalászos fekszik a földön, fölszállíthatják a Hfi csak néhol taréjosodik — molekulákból való kis lifteken, mint mikor öreg bundát és terhelik bőséggel a készgyártmány-üzemeket. tönkregyötör a titkos paráznaság. Óriások heverésztek ezen a búzatáblán? A kombájn vágófeje majd hogy’ nyúl alá? Hogy szedi föl a termést a malmoknak? Vízbe taszított asszony így ez a nyár. UCCAI KÉP A motoros bukósisakja húsvéti hímes tojás. Kozmopolita ábrákkal — ámbár a futólagos szemlélőnek közömbös: virág, ornamentika, mindenképpen. híres zenei együttesek vagy klubok emblémája adja-e a hímességet, a szépséget. . . Hiszen a föld burjánzásaink képe A FÁCÁN MELLCSONTJA A SÓSAVBAN Kakas! — ennyi hozzáértést a fácán megérdemelt. Fásultan is emlékeztetett az erdők szélén grasszáló fácánkakasokra a fácánkakas-hulla. Megettük, jóíűz volt. Zúzája, nyaka, melle nekem jutott. És ugye, a magunkat mentő kegyelet! — a mellcsontját el akartam tenni emlékbe. A zsírjából kifőzve már fönt csüngött cérnán a szobám falán, de én fehéríteni is akartam, és a sok szakmai félreértés következtében elégettem sósavval a fácánkakas-mellcsontot. Mint a cukor, úgy ázott el a tömény savban a csont. Összepöndörödött, mint szájunkban a törökméz, vagy a mézes puszedli, de először a hajók ólomnehezékére emlékeztető íves lemez zsugorodott meg rongyosan, és csak utána a váz-formák. Mint elégett gumijátékok roncsát, úgy dobtam ki, fuldokolva magam is a forró sav gőzében. Kultúrember vagyok én? — vagy csak próbálom hányféleképp? A Sirálymellcsontnak immár nem válaszol a fácánkakasmellcsont. 12
