Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 9. szám - Bor Ambrus: Montparnasse 1978 (novella)

Holnapra átragasztják-e megint guru- vagy moziplakáttal? A palánkon túl gyomrengeteg, halványlila virágbóbiták. Hét óra után megérkezik a néger utcaseprő, fentről, s meglep, hogy ötödmagával. A többi négy ugyanolyan néger, mint ő, kettő fiatalabb- nak látszik, kettő vele egykorú negyvenesnek. Seprője csak neki van. A kínai vendéglő előtt, amely természetesen zárva van, megállnak, tanakodnak, mutogatnak, az egyik hadonászik, de a szállodai szoba ablakáig nem hallatszik el a hangjuk.

Elég sokára a négy seprőtlen elsiet, vissza fölfelé.

Az utcaseprő kinyitja a vízcsapot, söpörni kezd.

A két hátralevő párizsi napon hiába fülelek és figyelek az „Hotel de l’Ouest”-ben. A folyosó meg a lépcső nem recseg, a reggeliző szobában részben változnak az arcok, részben nem. A két szép mulatt kisgyerek reggelizik, majna-frankfurti anyjuk nézi az óráját. A berber két perc alatt megteázik, aztán elrohan, Fatimá hullatja a harmadik emeletről a szennyes ágyneműt. A metrószerelvények utasai részben franciák, részben turisták, részben barnák és feketék, élnek és élni akarnak, vagy csak akarnak élni, addig élnek, ameddig élnek. Megszokható.