Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Varga Dávid: Paraszti rétegződés a periférián

sadalomkutatók szavával: átrétegződést — hoz az iparosítás. A parasztság tömegei vagy úgy válnak munkássá, hogy városba települnek, vagy egyre inkább úgy is, hogy otthon végeznek ipari jellegű munkát.

Ám a régi, merev rétegződést a szocialista átalakulás nem tünteti el rögtön, nyomtalanul. Egyrészt ,,a jómódú és kevésbé jómódú parasztság rétegei nem egységes alapon és nem elsősorban a termelési viszonyok típusai szerint alakulnak ki, hanem egyéb tényezők helyi alakulása szerint... A kevésbé jómódú parasztság főként a kedvezőtlen természeti feltételek között gazdálkodó termelőszövetkezetekben található... és általában olyan termelőszövetkezetekben, amelyek még nem szilárdultak meg. Másrészt a szakmai tényező előtérbe kerülésével egyes szakmák kedvezőbb foglalkozási viszonyt és nagyobb jövedelmet tesznek lehetővé, mások viszont kedvezőtlenebbet. Ezek a különbségek érzékelhető társadalmi szintkülönbségekként érvényesülnek, és jól megfigyelhető a törekvés a kedvezőbb helyzetet ígérő ágazatok, illetőleg munkakörök felé.”

Kialakul egy nagyüzemi vezetőréteg társadalmi vezetőkből, magas fokú képzettséggel rendelkező specialistákból; felismerhető egy specialistákból álló középréteg (szakmunkások, technikusok, ügyintézők); s vannak végül a közdolgozók. „Ez utóbbin belül még meglehetősen elkülönülnek egymástól a munkás típusú dolgozók (legnagyobbrészt régi agrárproletárok és a termelőszövetkezetek első tagjai) s a kisebb- nagyobb birtoké volt gazdák. Az előbbiek a fix díjazás és a meghatározott munkaidő, valamint a háztáji gazdaság csökkentése és a földjáradék nem fizetése irányában, az utóbbiak pedig a munkán alapuló magasabb jövedelem, a nagyobb egyéni érdekeltség, a földjáradék fizetése és a háztáji gazdaság fenntartása irányában befolyásolják a termelőszövetkezeti közvéleményt.” (Erdei Ferenc)

Nemcsak arról van szó, hogy a korábbi egyenlőtlenségek helyére újak lépnek, de a régi is a vártnál szívósabban tartja magát.

A kialakuló újszerű munkamegosztás hatása döntő, mégsem lehet valamilyen szigorú, egyértelmű összefüggést feltételezni a munkamegosztásban elfoglalt hely és a falusi családok anyagi helyzete között. Nemcsak azért, mert a családok vagyoni helyzete sokkal inkább függ a család nagyságától (az egy keresőre jutó eltartottak számától), mint a személyi keresetektől, sőt nem is csak azért, mert ez a személyi kereset egy-egy szövetkezet fejlettségétől függően nagyon is eltérő. Hanem inkább amiatt, mert „a régi struktúrában elfoglalt hely — főleg a beruházott és családi tulajdonban maradt értékeken keresztül — ma még jelentősen meghatározza az egyes családok anyagi lehetőségeit; az ingatlan, a ház felszereltsége s a tartós fogyasztási javak mennyisége már nincs szoros korrelációban a régi társadalmi struktúrával, a múltbani tulajdon- viszonyokkal, de még nincs az újjal, a munkamegosztásban elfoglalt hellyel sem.” (Hegedűs András) Gyakran másodlagos a foglalkozás azért is, mert a munkamegosztásban elfoglalt hely nem egyértelműen határozza meg a háztáji gazdálkodás méreteit és jövedelmezőségét, hiszen a háztáji haszna többnyire felülmúlja a bérből és keresetből származó bevételeket.

Körösnagyharsányban melyik hatás hogyan érvényesül?

A dolgok alakulása jócskán eltér az olyan falvakétól, amelyeket közvetlenül érint az iparosodás, vagy azokétól, amelyek többé-kevésbé véletlenül — kedvezőbb fekvésük miatt, egy jó gazdasági konjunktúra kihasználásából, személyes kapcsolatok révén, vagy egyszerűen a vakszerencse folytán —jobban a haladás sodrába kerülnek. Több oka van ennek.

Az egyik az, amit korábban kiegyensúlyozott birtokviszonyoknak neveztem. Atéesz- be vitt földek viszonylagos nagysága lényegét tekintve nem más, mint az egyéni gazdálkodás sikerét biztosító anyagi-gazdasági alap. Jó táptalaja ez a kistulajdonosi szem47