Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Varga Dávid: Paraszti rétegződés a periférián

Tavaly is 256 munkanapom volt, 10 órás munkanap. Ha ünnep, ha nem, menni kellett. A tizenkét havi fizetés húsz százaléka, amit az év végén fizetnek ki, 5—6 ezer szokott lenni évente.

— Hogyan lehetne az embereket elvonni a háztájitól, olyanra, ami a közösben több pénzt hoz?

— Nem látjuk be! Ha a mifajta parasztembert elszakítják a háztájitól, nagyon kihull a csecs a szánkból, ahogy mondják jó parasztosan. Tavaly azt a két bornyút megvettem nyolcezerért; most kapok érte 28-at, s amellett még tudok menni dolgozni. Én csak egy szürke tag vagyok, de vannak olyanok, akinek 5 tehene, két bikája van. A jószágból bejön egy átlagos évben 15—20 ezer. Akinek jobban megy, annak 50—60. Ilyen van nem is egy a faluban.

Kicsi a község. Egy Bordás nevű emberről többet mondanak el mások, mint ha fél napig vele beszélgettem volna.

— Van itt egy téesztag, van neki legalább egy milliója letétben, tart most is vagy 8 jószágot. Annyit dolgozik, mint egy állat, de a téeszbe nem tud menni. Van neki egy nyugdíjas embere, aki bejár, az végzi a jószág dolgát. Épp az a 150 munkanapja van, ami kell. A cukorrépára napszámost fogad, azzal csináltatja, csak a saját nevire, ő meg kifizeti. A gazdák 10 százalékának ennyire jól megy. Elődje is gazdaember volt, rámaradt a jó alap. Igénytelenek, Bordásnak nájlonpapír van az ablakán, nem bánja, ha térdig jár is a trágyában. Főzni nem ér rá a felesége, reggel a jószágra, este a szőlőbe. Még most is úgy fél az éhenhalástól; vett 50 mázsa búzát, kétsorosán körül van rakva a két kamrája.

Annak megy jobban, akinek azelőtt is jobban ment, akinél egy kis alap maradt. No, most már nekem se megy rosszul, de én, ahogy mondják, a farkamnál fogva kezdtem, én nem tudom utolérni azt az embert, soha, mert nincs alapom. Olyan tíz százalék is van, aki szegény. Tóth Andrásnak 9 családja van. Olyan csóró volt szegény a múltban; már most OTP-s házban lakik, de olyan szegény most is, csak éppen van a feje felett egy épület. A téesz adott neki illetményföldet, de még azt se képes megkapálni, azt is otthagyja. Nem érti, mi kéne télire annak a családnak. De télen megy,és 5 kiló krumplit vesz. Répalevelet esznek a gyerekei, olyanok, hogy a szél majd elborítja őket. Dolgozik, pásztor. November 1 -ig hajtja a jószágot, de májusig semmit nem csinál. Az öt gyereke még kicsi. Lehet az ilyenre akármilyen jó világ, ők ott maradnak.

Nem panaszkodom, csak azt mondom, hogy kizsákmányoló még most is rettenetesen sok van köztünk. Könnyen, nevetve veszik fel a pénzt, mi meg megizzadunk. És még sokszor ő blamái minket. — Ti dolgoztok? — Úgy nézek az ilyenre ilyenkor, hogy agyon tudnám ütni. Nincs intézményes, szervezett kizsákmányolás, de emberi kapcsolatoktól függő van. Annyira rámegy egyik a másikra . . . Van valakinek egy darab jószága, vagy van öt, azt mondja, na, én megmutatom, hogy nekem 6 lesz. A 340 családból kétszázötvennek biztos van takarékkönyve, átlagban tízezerrel itt neki se indulnak. Bordásnak, mikor a tsz-be belépett, volt 500 anyabirkája, 6 lova, szekere, ezt átvették tőle. Lófogatja, vetőgépe, a 3 pár fogathoz szerszáma volt, ezekért minimum 300 ezret kaphatott. 25—30 jó hold földje volt, juhásza, két szolgája. Nem szerette hajtani az embert, de csak kellett napkeltétől naplementig menni. Rágyújtás még most sincs, ha napszámosa van. Szüretkor például napjában van neki tíz.

Egy hektár földje lehet mindenkinek, Bordásnak is annyi van. Ha valakinek kertje van, az nem számít bele a háztájiba, a szőlő viszont igen. Tehát lehet valakinek egy hektár földje, s azonkívül még kertje 300 négyszögöl, de ha a 300-at már meghaladja a kert, azt már beleszámolják a háztájiba . . . Van egy nyugdíjasa, az trágyát hord. A víz be van vezetve; a lakásban biztos nincs, de az istállóban bent van, fejőgép van. De mikor bemegy az ember a portájára, majdnem hátraarcot csinál. Tőzegganéval tüzel; pedig gáztűzhelye van, minden gépesítve van nála, de képes a felesége még azt a rossz izik43