Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Gyurkovics Tibor: Harangszó, Totószelvény (versek)
Nem gyötörte semmi. Nem gyanakodott veszedelemre. Megsajnáltam. Vagy fel akartam ébreszteni a kábulatból. Vagy meggyűlöltem és bosszú volt...? Nem tudom. Ahogy ott feküdt előttem, önelégülten és biztonságban, a talpa az arcom előtt fehérlett. Egyetlen bőrkeményedés se volt rajta! A vékony bőrön átvilágítottak a hajszál- erecskék. Egy pillanat alatt történt. Megszívtam az égő cigarettámat, és belenyomtam az izzó parazsat a talpa közepébe. Az ordításra még emlékszem. Azután valaki fej bevert egy fapapuccsal. Elvesztettem ez eszméletemet. Mire magamhoz tértem, már ott ült a rendőr mellettem. GYURKOVICS TIBOR HARANGSZÓ Nagy László meghalt. Aktívan. Sebeit maga vájta ki. Nagy László megölte magát, ha nehéz is kimondani. Nagy László meghalt egymaga, mint egy országos sebesült, nemzetes szívén a csend mint a vértócsa, egybegyült. Nagy László kiáltozhatott, szívét szorította a csend, mint ostrom-gyűrű, aminek Dugovics Titusz nekiment. Nagy László hiába halt meg, Nagy Lászlóból dől a fény, mint eldobott urániumra keletkezik a kelevény. Nagy Lászlónak meg kellett halnia. A harag a szívén egybegyűlt. Országos állóvízből a vér tócsájába menekült. Nagy László meghalt rendesen, így szoktak a kardjukba dőlni, akik nem tudnak elidőzni egy sima fekhelyen. Nagy Lászlónak le kellett hullania, mint zászlónak a török végről, hogy harangozzanak, gondolkozzanak emberek az emberiségről. TOTÓSZELVÉNY Kitöltőm ezt a totószelvényt ■ kitöltőm ezt a partecédulát kitöltőm ezt a nyertes szelvényt kiüvöltöm hogy nem játszunk tovább Csupa X csupa X csupa kettes csupa ismeretlen csupa vesztes de van tizenegy millió aki nyertes aki él aki jó 11
